Szovjet Irodalom 1988. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet
"Hogyan és miért lettem az észt irodalom fordítója?
Középiskolás korom óta finnugor nyelvésznek készültem, s némi vargabetűvel - néhány év bukaresti romanisztikai tanulmányok után - az is lett belőlem. A finn és az észt irodalomból hozzáférhető magyar fordításokat már a negyvenes években kisdiákként olvastam, de sohasem gondoltam arra, hogy műfordító legyek. Ma sem tartom magam annak, legalábbis nem elsősorban, hiszen az elmúlt negyedszázadban csak az egyetemi oktatás és a finnugor nyelvészeti kutatás mellett megmaradó szabad időmet töltötte ki ez a tevékenység.
A műfordítással teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba. A hatvanas évek elején a Táncsics Kiadó tervbe vette az akkor még szinte teljesen ismeretlen észt író, Lennart Meri két útleírásának kiadását. A megbízott fordító azonban súlyosan megbetegedett, s ekkor hozzám fordultak, hogy nem végezném-e el én a fordítást, hogy ne kelljen módosítani a kiadói tervet. Némi habozás után ráálltam, meg is birkóztam a feladattal, s közben kedvet kaptam a fordításhoz. Mindig azt vallottam, hogy nekünk, finnugor nyelvészeknek nem elég tisztázni nyelvünk kapcsolatát a rokon nyelvekkel, hanem a rokon népek kultúrájának hazai megismertetése is kötelességeink közé tartozik. Ebbe a felfogásba jól beleillett a műfordítás. A későbbiek során is mindig megmaradtam saját körömön belül, csak rokon nyelvekből, észtből, finnből, mordvinból és mariból fordítottam, de mindenekelőtt észtből." Vissza