Rendszeres teológia

Előszó

Ha a fordító ír előszót, okkal gyanakodhatunk, magyarázkodást olvasunk arról, hogy Ézsaiás miért nem Izajás vagy éppen Jesajah, hogy a kijelentés miért nem kinyilatkoztatás, hogy a szakramentum miért nem sákramentum, a keresztény miért nem keresztyén, a szubsztancia miért nem állag, viszont az esszencia miért lényeg, a monoteizmus miért nem egyistenűség, az autonómia viszont mi9ért öntörvényűség stb. Ám ezek a kérdések mindannyiónk közös gondjai, s inkább jelzik a mai magyar teológiai és filozófiai nyelv eltérő irányzatokat, ütköző érzelmeket, jó és rossz hagyományokat magában foglaló, enyhén szólva zűrzavaros állapotát, mintsem a fordító önkényes s magyarázatra szoruló választásait. S bár jelen munka fordítója is magáénak vall egy s más hagyományt, és érzelmileg is érintett, a terminológiai evidenciák hiányán nem segíthet. Választ hát, de választását legalább annyira nem tudja megvédeni, mint amennyire nem tudja megindokolni egy-egy más beágyazottságú terminus használatát vagy egy-egy új kifejezés bevezetését sem.
Mindazonáltal a tillichi fogalomtár megértésében, vagy még inkább megszokásában, egy kettős, tartalmi-formai szempont segíthet. Tillich méltán nevezhette magát a határok teológusának, vagyis olyan gondolkodónak, aki a filozófia és a teológia, a vallás és a szekularizmus, a szent és a profán, a letűnő liberális haladáseszmény és az emberi létezés krízisének határain áll, s aki nemcsak bemutatja az általa meglátott, jellegükben sokszor teljesen eltérő problémákat, hanem közvetíteni is kíván közöttük. Éppen ezért az általa használt fogalmak - eltekintve a konkrét filozófia- és teológiatörténeti utalásoktól - részben maguk is újítások, részben pedig tág, sokféle értelmet hordozó szimbólumértelmezések és közvetítések (több ízben etimológiai utalásokkal). Ezekben az esetekben a fordító inkább ajánlásokat tesz, mintsem fordít. Ilyen például az "ultimate concern" kifejezés, Tillich sajátos nyelvi leleménye, amit "végső érdekeltségnek", "végső érintettségnek", "végső gondnak" is lehet fordítani, de amennyiben ez a "nagy parancsolat absztrakt megfogalmazása", ahogy azt Tillich mondja, úgy "végső meghatározottságnak" is fordítható. Ugyanilyen jellegű az összes olyan kifejezés, amely az "egy", az "én", a "lét", "létezés", "létező" (olykor "lény"), "élet" szót foglalja magában, és többségükben idesorolhatók a köteten végigvonuló poláris fogalompárok is. A fordító e helyt szeretne külön is köszönetet mondani mindazoknak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel és bírálataikkal nagymértékben segítették az alkalmas szókészlet kialakításában. Vissza