Személyiségzavarok gyermek- és serdülőkorban

Fülszöveg

A pszichiátria történetében sok fontos klinikai kérdés komoly tanulmányozása, tudományos léte egy-egy átfogó, széles kitekintésű és a még formálódó kutatási eredményeket összegyűjtő kötettel indul - lásd Kraepelin művét a szkizofréniáról, Kannerét az autizmusról, Otto Kernbergét a borderline személyiségről.
Most Paulina Kernberg, Alan Weiner és Karen Bardenstein nyitott egy új, korszakos fejezetet. Vitathatatlanul kimagasló klinikai tapasztalataikat ötvözve a legújabb kutatási eredményekkel egy olyan áttekintő kézikönyvet alkottak a gyermek- és serdülőkori személyiségzavarokról, amely az eddig csak anekdotikus leírásokból ismert területre tévedőket kiváló tájolóval szereli fel, és érdemi lehetőséget nyit most már a téma rendszeres és részletes felfedezéséhez "bejárásához".
"Bejárás" - nem véletlenül jutott eszembe ez a kifejezés. Paulina Kernberg és munkatársainak könyve a legjobb kalauz egy klinikailag szinte ismeretlen területen. És - ez a teljesen szubjektív véleményem - különleges érdeme még, hogy e terület határán az egyik tilalom a DSM-rendszerezés volt. A DSM-IV szinte teljesen letiltotta a kritikai gondolkodást mindenről, ami nem szerepelt benne (tisztán csak azért, mert a kórképek színessége nem tette lehetővé a világméretű "interrater reliabilitást"). Pedig, mint ahogyan a kerítések csábítanak az átpillantásra, a tudományos rendszerek, osztályozások is arra valók, amire - hogy meghaladjuk őket. Vissza