Kórház a Vasgyárban (minikönyv)

Előszó

Az idő múlását nemcsak egymást követő esztendők, kőbe és fémbe vésett mondatok jelzik, hanem a múló idő sodrában kibontakozó cselekedetek. Történelmi léptékkel mérve 85 esztendő nem nagy idő - egy intézmény életében azonban megannyi szembeötlő változás, jobbító szándék és szép törekvés megvalósulásának hordozója lehet.
Így igaz ez a Vasgyári Kórház históriájában. Azóta, hogy a századfordulón, a város bontakozó nagyiparával egyidőben, jó ügy szolgálatába szegődve, letették a mai kórház-együttes első épületének alapkövét, sok változás történt a két gyár közé oly jól illeszkedő egészségügyi intézményben. E változásokat - melyek a legnehezebb időben is egybeestek a munkásember egészségének óvásával, - teljességre való törekvés nélkül villantjuk fel a most kézbentartott kicsiny könyvecskében. Tesszük ezt az elődöknek kijáró tisztességgel, a napjainkban fáradozó egészségügyi dolgozók becsülésével - és a holnap teremtés őszinte szándékával.
Megkíséreljük nyomon követni azokat a változásokat, amelyek rendhagyó mérföldkőnek tekinthetők a Vasgyári Kórház elmúlt 8 és fél évtizedében, érzékeltetve, hogy ez az intézmény nemcsak nevében őrzi következetesen a vasgyári szót, hanem egész tevékenysége során szorosan kötődött - és ma ez talán még inkább így van - a vasgyárakhoz, tehát a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár csaknem 30 ezres kollektívájához, valamint az itt dolgozók családtagjaihoz, a 130 ezres lélekszámú munkáskerülethez.
E törekvést ígérte hajdan, 1901-ben a kórház alapítás szellemisége, és ennek volt hordozója nagy hűséggel az elmúlt 85 esztendő. Ehhez szeretnénk szerényen kapcsolódni e könyvecske elkészítésével:
A Szerzők
Miskolc, 1985. március hó Vissza