Pázmány kegyelemvitája a Grazi Egyetemen

Előszó

PÁZMÁNY KEGYELEMVITÁJA A GRAZI EGYETEMEN
Őry Miklós S.I. (1909-1984) mintegy négy évtizedig gyűjtötte az adatokat az itt közölt tanulmányhoz és dokumentációhoz. Amikor az 1940-es évek elején doktori disszertációját készítette Pázmány egyháztanáról a Gergely-egyetemen P. S. Tromp vezetésével, a rendi levéltárban megtalálta és lefényképeztette a kegyelemvita teljes dokumentációját. Utána Szegeden (1943-49) is dolgozott rajta, bár nem sok ideje maradt kutatásra. Hűséges munkatársa, Kardos Klára a fotók alapján legépelte a dokumentációt, amelyet most majd - kellő ellenőrzés után - Őry Miklós tanulmánya után közlünk. Ezzel tisztelgünk a jeles Pázmány-kutató emléke előtt. P. Őry latin disszertációjának rövidített változatát 1952-ben adja ki Chieriben. Az 50-es és 60-as években különböző lelkipásztori és professzori munkák foglalják le idejének jó részét Innsbruckban és Klagenfurtban. De azért időnként Pázmánnyal is foglalkozik: gyűjti az anyagot, cikkeket, majd könyveket ad ki (lásd Polgár László bibliográfiáját kötetünk végén). Miután 1970-ben közzétette Pázmány tanulmányi éveiről szóló könyvét, a grazi korszakot akarta feldolgozni, beleértve az ott leadott filozófiai és teológiai kurzusokat is (az Opera Omnia anyagát). Elsősorban az ún. Theologia Scholastica elemzésére gondolt: ide iktatta volna a kegy elemvitával kapcsolatos dokumentációt, illetve az erről írt, majd újabban átdolgozott tanulmányt. A De Fide-traktátus elemzését P. Szabó Ferencnek szánta, aki az utóbbi években segítségére volt, hogy több évtizedes kutatásaiból minél többet tető alá hozhasson. Őry Miklós itt közölt tanulmánya (amelyet kiegészítettünk a Göttweigi kéziratra vonatkozó kutatásaival), illetve a kegyelemvita dokumentációja összefüggő egészet alkot Szabó Ferenc következő írásával, amely a De Fide-traktátus bemutatásával Pázmány teológiájának szívébe vezet bennünket, és a hit-kegyelem viszonyról vallott, cenzúrázott tételeket tartalmi szempontból elemzi. Vissza