Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I.

Fülszöveg

Az első magyar szöveggyűjteményt (Válogatott darabok) 1817-ben jelentette meg Cselkó István, a pozsonyi Királyi Akadémia tanára. Cselkó tanár úr együtt mozdult a korigényekkel: Kazinczy ugyanakkor adta ki Zrínyi Miklós verseskönyvét, át is vette belőle antológiájába a Zrínyi-epigrammákat. A Cselkó-sikerkönyv kelendő is volt, 1827-ben újra kiadták.
Negyven évvel ezelőtt Barta János és Klaniczay Tibor régi magyar irodalmi szöveggyűjteménye ugyancsak két kiadást élt meg. Nyolc egyetemi-főiskolai nemzedék nőtt fel ezzel a rövid bevezetéseket is közlő kézikönyvvel. Aki a személyesebb-szeszélyesebb antológiatípust szerette, az 1970-es években Weöres Sándor Három veréb antológiáját forgathatta. Ez is eljutott a második kiadásig. A többi irodalomtörténeti szöveggyűjtemény nem volt ilyen sikeres.
A Késő-reneszánsz manierizmus és kora-barokk (1998), valamint a Barokk és késő-barokk rokokó (2000) című szöveggyűjtemény 2003-ban új, javított kiadásban jelenik meg. A korszakos jelentőségű, minden tekintetben hiányt pótló gyűjtemény a manierizmus és a barokk alapszövegeit szaktanulmányokkal, filológiai esszékkel és bibliográfiákkal kiegészítő, tudományos igényű válogatás. A magyar nyelvű felsőoktatásban, a magyar szakos képzésben és továbbképzésben nélkülözhetetlen. Szövegközlései őrzik a régies sajátosságokat, egyszersmind modern olvasat szerinti átírások. Az új, átdolgzott kiadásban a szövegek tisztultak, a bevezetők pontosabbra, feszesebbre szabva, a bibliográfiák 2002. decemberével bezárólag kiegészültek. A szerkesztő bevezetőjének intelmével ajánljuk azok figyelmébe, akiket leginkább illet: "Olvass sokat és készülj keveset, bölcsészhallgató kollégánk. A te élményeid is benne vannak ebben a könyvben." Vissza