Pázmány Péter prédikációi I. (töredék)

Előszó

Közel három évszázad telt már el azóta, hogy a magyar bíboros Ciceró holttestét a pozsonyi Szent Márton templom sírboltja befogadta, hátrahagyott irodalmi alkotásainak értékét azonban az elmúlt évszázadok semmiben sem csökkentették, mert hiszen - mint hazánk története mutatja - ezek a művek mindenkor biztosították Pázmány helyét a magyar halhatatlanok Pantheonjában és jótékonyan, termékenyítően hatottak minden idők vallási életére. Sőt azt mondhatjuk, hogy Pázmány halhatatlan művei iránti csodálat és ennek következtében műveinek belekapcsolódása a kor szellemi irányzatába az utóbbi évtizedek alatt folytonosan emelkedőben volt. Ezt bizonyítja legelsősorban az a tény, hogy a mi korunk állította Pázmány emlékének a legméltóbb emléket, mikor a budapesti tudományegyetem hittudományi kara nagy fáradság és súlyos anyagi áldozatok árán Pázmány összes fennmaradt magyar és latin műveit 15 vaskos kötetben kiadta. Pázmány nem egy értékes munkája három évszázadon át kéziratban hevert és csak a XX. század elején, ebben az egyetemi kiadásban látott napvilágot. A Pázmány iránti nemzeti hálának örvendetes emelkedését mutatja továbbá az is, hogy az esztergomi bazilikában, majd székesfővárosunk egyik igen forgalmas terén és legutóbb a budapesti tudományegyetem aulájában művészi szobor emlékezteti a járókelőket, illetve a főiskolai ifjúságot a nagy magyar főpapra, a tudományegyetem bőkezű alapítójára. Az érdeklődés fokozódását látjuk abban is, hogy újabban az általa alapított egyetemen kívül több, nemes célokért küzdő egyesület az ő nevével indul magasztos hivatásának betöltésére. Vissza