Kwei-lan vergődése

Előszó

Részlet a könyvből:

Neked, Testvére, elmondhatom ezeket a dolgokat. Nem szólhatnék ily nyiltan senki asszonynak az én fajtámból, mert nem értené meg azokat a távoli országokat, ahol tizenkét évig élt az uram. De nem beszélhetnék ily őszintén egyetlen idegen asszonnyal sem, aki viszont nem ismeri az én fajtámat, se azt az életmódot, ahogy a régi birodalom évei óta, mi élünk. - Te ellenben már gyermekkorod óta velünk és köztünk élsz. Noha te is azokba az idegen országokba való vagy, ahol az uram forgatni kezdte nyugati könyveit, mégis megérted majd, hogy igazat írok. Azt mondtam, hogy Testvérem vagy. Mindent elmondok hát neked.
Tudod, hogy tiszteletreméltó őseim már ötszáz évvel ezelőtt is itt laktak a Mennyei Birodalomnak ebben a régi-régi városában. Egyetlen egy se volt modern a dicső ősök közül: se megváltozni nem óhajtott egyikük sem. Nyugodt méltóságban éltek valamennyien, tudván, hogy bölcsek, igazak és jóságosak. Engem is ezeknek a tiszteletre méltó hagyományoknak megfelelően neveltek a szüleim és álmomban se jutott eszembe, hogy másforma óhajtanék lenni. Nem is tünődve ezen a dolgon, az volt a hitem, hogy: amilyen én vagyok - csak olyan lehet az, aki valóban ember. Ha elvétve hallottam is néha, hogy messze tőlünk, az udvarházunk falain kívül, vannak nők, akik nem olyanok, mint én - nők, akik szabadon járnak-kelnek, mint a férfiak - nem is törődtem velük. Én, ahogy erre oktattak, mindig elődeimnek dicséretes nyomdokain jártam... Vissza