Apróvadgazdálkodásunk helyzete és fejlesztésének lehetősége

Előszó

A magyar vadgazdálkodásnak évek óta egyik legégetőbb problémája az apróvad mennyiségének folyamatos csökkenése, ezzel párhuzamosan a vadászati lehetőségek beszűkülése. A szakemberek és a tudományos kutatók folyamatosan keresték az okokat a negatív tendencia megállítása érdekében, de hiába rendeztek évente ilyen témájú tudományos konferenciákat, szakmai tanácskozásokat, hasztalan jelentek meg a kérdéskörrel kapcsolatos szakcikkek, a csökkenést mind a mai napig nem lehetett megállítani. Az sem vigasztalhat bennünket, hogy néhány szomszédos ország is hasonló problémákkal küszködik. Jól jelzi a visszaesést az egy vadászra jutó apróvadteríték nagysága is. Húsz évvel ezelőtt 18 db apróvad jutott egy vadászra, most mindössze 7 db-ról beszélhetünk. Ezzel párhuzamosan a nagyvadlétszám folyamatosan emelkedik, és - ha valami nem történik - rövidesen annyi nagyvad kerül terítékre, mint az összes vadászható apróvad együttvéve. A szakmában tehát szemléletváltás történt, a magyar vadgazdálkodók és vadászok a könnyebb ellenállás irányába mozdultak el. Elegánsabb ma szarvasbikára, vaddisznóra, dámra, őzre stb. vadászni, mint jelentős anyagi áldozat árán felnevelt néhány fácánkakast terítékre hozni. Sok alföldi területen - ahol eddig kiváló apróvadterítékeket produkáltak I féltett kincsként őrzik és védik a „bevándorolt" vaddisznót, mint a jövő vadászati lehetőségét. Jól van ez így? A vadgazdálkodóknak rövid távon rá kell jönni, hogy egy-egy területet az élőhelyi adottságainak megfelelően, azok fejlesztésével és az oda illő vadfajok létszámának növelésével tudnak a legeredményesebben hasznosítani. Meggyőződésem, hogy nem szükséges tudományos módszerekre várni, mert minden vadgazda ismeri vadászterületét, tudja a lehetőségeket, csak ahhoz megfelelő hozzáállásra és anyagiakra van szükség. Vissza