Pedagógia I.

Előszó

Minden kor embere természetesnek tartotta, hogy felnőttkorában átadja a fiataloknak kapott és szerzett tapasztalatait, azaz emberségünkhöz hozzátartozik, hogy hatással akarunk lenni a gyermekekre és az ifjakra. Már a szülő-gyermek kapcsolata a gondozáson kívül a vezetésre, az irányításra épül, s mindezt befolyásolja az a mikro- és makrotársadalmi közeg, amelyben élünk. Ez igazságokat, értékeket és hasznossági szempontokat tartalmaz, tehát mindig van életértelmezési, embereszmény-távlata. A nevelés (akár a nem teljesen tudatos, a szülői, akár a tudatos, a megtervezett pedagógusi) mindig ezt az üzenetet tartalmazta: formálódj ilyenné-olyanná, és bele tudsz simulni a szűkebb és tágabb értelemben vett emberi közösségbe, s közben természetesen te is formálója leszel az emberi közösségnek.
A nevelés az emberi nem kialakulása kezdetén nyilvánvalóan a lét közvetlen céljait tartotta szem előtt: a vadászattal, a harcban győzelemmel az éhség csillapítását és az életben maradást lehetett kicsikarni. Hogy milyen lehetett az emberformálás az őskorban, arra elméleti és gyakorlati következtetést tudunk tenni. Elméletit: csak a tapasztalatátadás lehetett a gyermekekkel foglalkozás alapja. Apjukat, anyjukat utánozták, valamint a közösség idősebb tagjait, s így sajátították el a szükséges ismereteket és szerepeket. Gyakorlatit: a XIX. és XX. században számtalan ún. természeti nép életét figyelhették meg a kutatók, s föltérképezhették erkölcsi és nevelési hagyományaikat, főként a fegyelem és a tekintély dolgában, melyek kétségkívül tartalmaznak archaikus elemeket, hiszen teljesen elszigetelve éltek a civilizációtól. Azt pedig, hogy valamiképpen a közösség is korán szerepet kapott a gyermeknevelésben - tehát hogy a szűk családi hatásokon kívül egyfajta intézményes kerete is volt -, azt a beavatási, felnőtté fogadási szertartások tükrözik: ezek a közösség normáihoz igazodtak, tudatosan föl kellett készíteni rájuk a nevelteket, akiknek viszont teljesítenünk kellett ezeket. Főleg a két nem szerepelkülönülésére találunk sok feljegyzett példát az etnográfiai és folklorisztikus szakirodalomban. Vissza