Pénztárcánk védelmében

Előszó

Kedves Olvasó!
Az elmúlt hónapokban a sajtóból, a rádióból, a televízióból, munkahelyen kapott tájékoztatásokból szinte zúdultak ránk a személyi jövedelemadózásról szóló, az Országgyűlés által jóváhagyott, 1988. január 1-jén életbe lépő törvény ismertetései, elemzései, indoklásai. Hogy e kiadvány szerzői most mégis veszik maguknak a bátorságot ahhoz, hogy az Ön figyelmébe ajánlják munkájukat, annak oka tapasztalataikban gyökerezik: a számtalan információ között elsikkadni látszik az adófizető állampolgár közvetlen érdeke. Hiszen áttételesen valamennyiünk közös ügye, hogy minden adóköteles jövedelemből megfelelő módon, pontosan időben részesedjék az állam, de kinek-kinek legalább ennyire fontos - kivált a mostani, szerény életszínvonalat ígérő gazdasági periódusban -, hogy ne csak törvény előírta kötelességeinek tegyen eleget, hanem élhessen törvény adta jogaival is. Ezúttal is érvényes a régi szabály, mely szerint a törvény nem ismerete nem mentesít végrehajtása alól, de ugyanígy igaz, hogy ha nem ismerjük a törvényt, önmagunk korlátozzuk lehetőségeinket.
Az 1988. január 1. után kifizetett személyes jövedelmekre érvényes új adószabályok talán leglényegesebb - bár a szabályokból közvetlenül ki nem olvasható - következménye, hogy ésszerű egyéni gazdálkodásra kényszerítenek. Ebben az értelemben az adótörvény nemcsak kötelezettséget ró ránk, hanem jogokat is teremt. Ez a jog nem e szabályok megkerülésében testesül meg, hanem abban, hogy az új szabályokban megjelenő lehetőségekkel élve nekünk magunknak kell (amennyiben erre egyáltalán lehetőségünk van) jövedelemszervezési lehetőségeinket célszerűen megválasztani, okosan megtervezni "befektetési politikánkat". Vissza