Pénzügyek elmélete

Előszó

Marx még gunyorosan emlegette, mennyire büszkék a polgári közgazdászok arra a felfedezésükre, hogy a pénz: áru; az áruk egyike. Ha ma élne, legfeljebb arról írhatna: mennyire elfelejtkeztek a mai polgárok saját elődeik kutatásainak erről a lényeges eredményéről. S ezúttal nem egyszerűen csak arról van szó - mint például a munkaértékelmélet vagy éppen az értéktöbbletelmélet esetében -, hogy feladták, elárulták saját vívmányaikat, mert kényelmetlenné vált számukra; ezúttal mindenekelőtt a valóság változott. Marx számára a pénz még kézzel tapintható valóságként az arany volt, olyannyira, hogy minden egyéb pénzfajtát puszta pénzhelyettesítőnek tekinthetett. A ma élő nemzedék jó része viszont sohasem látott igazi aranypénzt, a mai emberek agyában a pénz szóhoz nem az aranyérme, hanem egy bizonyos fajta színes papírdarab képzete kapcsolódik. Teljesen érthető tehát, hogy a polgári közgazdász szakemberek sem egy bizonyos fajta, kézzel megfogható árut látnak a pénzben.
A hiba ott van, hogy az átlagos polgári közgazdász a pénzáru és a mai pénzformák közötti nélkülözhetetlen történelmi kapcsolatot sem érzékeli. A közkeletű polgári pénzelméleti munkák rendszerint beérik azzal, hogy tarka választékban felsorolják a valóban vagy csupán a szerzőjük képzeletében lehetséges pénzfajták és pénzrendszerek sokaságát, s köztük az árupénz is olyasminek látszik, ami sem több, sem kevesebb az egyik lehetséges pénzfajtánál. Vissza