Pénzügytan I.

Előszó

Miként a közgazdaságtan, a pénzügytan is, mint gyakorltai tudomány kezdte pályafutását. Az élet szabályozásának szüksége vezetett a közgazdasági és a pénzügyi kérdésekbe való elmélyedésre egyaránt. Mig azonban a közgazdaságtan gyorsan az elmélet terére terelődött és elméleti kiépülésében a physiokraták és a classicusok kezében kerek egészszé lett, addig a pénzügytan ebben az irányban erősen hátramaradt.
Nem minthogy ha a pénzügytan terén az elméleti kutatások hiányoznának. Már a physiokratáknál és még inkább a classicusoknál mélyremenő elméleti fejtegetésekkel találkozunk. Az elmélet kikerekitése és a pénzügyi politika kereteitől való elválasztása azonban máig alig történt meg. A legkiválóbb pénzügytani munkák tulnyomó részben máig is a pénzügytan alapvető kérdéseit a pénzügyi politika kereteiben tárgyalják. Wagner és Stein nagyszabásu munkái e tekintetben éppen ugy járnak el, mint Heckel és Lotz ujabb művei vagy alapvető magyar pénzügytani munkánk, Földes Béla államháztartástana. Csupán az adók terén találjuk az általános és különös rész szétválasztására való törekvést.
Ennek a fő okát abban kell keresnünk, hogy a pénzügytan anyaga, minthogy a pénzügy a közületek formális kereteinek egyik életnyilvánulása, mindig a közületi intézmények és intézkedések, valamint ezek eredményei és lehetőségei nyujtják anyagát. Nem az önmagában történés és önmagától előálló összeműködés, mely a közgazdaságban oly jellemző, áll itt előtérben, hanem a közületi intézkedések irányitása maradt és e köré csoportosult - azok célszerüségi szempontjaitól külön nem válva - az elméleti szempontok kutatása. Vissza