Tűnődés

Fülszöveg

Hogyan is írja Arany János a Vojtina Ars poétikájában? „ S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből énektanár." Nálam fordítva történt. Én nem helyeztem soha az „ éneklést", a költészetet a tanári hivatás elé. Azt mondhatnám szinte, hogy azért kezdtem a versírásba, mert jobb tanár szerettem volna lenni. Az volt mindig a meggyőződésem, hogy a versek magyarázásához egy kicsit a tanárnak is meg kell küzdenie a költészet fogásaival, nehézségeivel. Az tud csak egy-egy költői megoldás tökéletességéről meggyőzően beszélni, aki maga is megpróbálkozott a versírással, maga is megküzdött a költői kifejezés gyötrelmeivel, a rím és a ritmus, a szóhasználat milyenségével.
Persze a költészethez kiváltó élmények is kellenek. Miket próbáltam tehát versbe szedni? Röviden szólva: az életemet. Vagy kissé részletezve: az ijjúkor dolgos, mezős varázslatát, vagy azokat a tűnődéseket, amelyeket az utazgatások ébresztettek bennem, vagy a Tihanyban töltött nyarakat feleségem hirtelen... Tovább

Fülszöveg

Hogyan is írja Arany János a Vojtina Ars poétikájában? „ S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből énektanár." Nálam fordítva történt. Én nem helyeztem soha az „ éneklést", a költészetet a tanári hivatás elé. Azt mondhatnám szinte, hogy azért kezdtem a versírásba, mert jobb tanár szerettem volna lenni. Az volt mindig a meggyőződésem, hogy a versek magyarázásához egy kicsit a tanárnak is meg kell küzdenie a költészet fogásaival, nehézségeivel. Az tud csak egy-egy költői megoldás tökéletességéről meggyőzően beszélni, aki maga is megpróbálkozott a versírással, maga is megküzdött a költői kifejezés gyötrelmeivel, a rím és a ritmus, a szóhasználat milyenségével.
Persze a költészethez kiváltó élmények is kellenek. Miket próbáltam tehát versbe szedni? Röviden szólva: az életemet. Vagy kissé részletezve: az ijjúkor dolgos, mezős varázslatát, vagy azokat a tűnődéseket, amelyeket az utazgatások ébresztettek bennem, vagy a Tihanyban töltött nyarakat feleségem hirtelen elvesztéséig.
Hasonlót mondhatok a műfordításaimról is. Ök is kísértek egész életemben. Csak azokat a költeményeket próbáltam átfordítani, amelyek megérintettek, rövidebb-hosz-szabb ideig fogva tartottak.
Most, hogy újra olvasom a verseimet, nem tudok szabadulni Horatius egyik kedvenc kifejezésétől:„lucro ap-pone ". Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy „ vedd nyereségnek". Egyre inkább hajlok arra magam is, hogy nyereségnek kell tekintenem a költészetben tett kirándulásaimat, kalandozásaimat. S szeretném, kedves olvasó, ha Ön is nyereségnek tartaná majd a költeményeim nyomán támadt érzéseket, gondolatokat!
Szabó Károly Vissza