Perzsa mitológia

Előszó

Perzsia a végletek országa. Sivatagok és sűrű erdők hazája, hófödte hegyek és termékeny völgyek hona, ahol egyaránt megterem az alma és a datolya, egymástól néhány mérföldnyire emelkednek az olajkutak és terülnek el a nomádok földjei.
Három oldalról három hegylánc határolja: hegyek, amelyek sokszor 5400 méter magasba nyúlnak. Perzsia szívében két hatalmas, sós sivatag terül el. A hegyláncok vonulatát nem ritkán 90-100 km hosszú és mintegy 20 km széles völgyek szakítják meg, s ezekben a völgyekben mediterrán jellegű éghajlat uralkodik. Északon, a Kaszpi-tó partját sűrű trópusi erdők szegélyezik. Az ország egyes vidékein az évi csapadékmennyiség a 152 cm-t is elérheti, máshol viszont egész évben egyetlen csepp eső sem hullik. Bár Perzsia bővelkedik természeti erőforrásokban, ezek kiaknázása csak a közelmúltban kezdődött meg. A híres perzsa bazárt nem számítva, az ország lakosságának megélhetését elsősorban a mezőgazdaság adja.
Vitathatatlan tény, hogy a természeti adottságok erősen hatnak a születendő kultúrákra. Nem meglepő tehát, hogy Perzsiában több, egymástól élesen elütő kultúrával találkozhatunk; kultúrákkal, amelyek különböző mitológiákat hoztak létre. Nyugat-Perzsia népei mindig is fogékonyak voltak a görög és római kulturális hatásokra. A keleten lakók viszont, főleg India és a Távol-Kelet befolyása alatt álltak. Perzsia tehát nemcsak földrajzilag, hanem történetileg is híd Kelet és Nyugat között. Vissza