Előszó
Legkedvesebb barátom,
boldog és vidám napjaidban ritkán zavartalak soraimmal, jól tudod. Nem voltam hangos barátaid között, nem hizelegtem Neked, mikor az divat volt, nem tolakodtam feléd...
Tovább
Előszó
Legkedvesebb barátom,
boldog és vidám napjaidban ritkán zavartalak soraimmal, jól tudod. Nem voltam hangos barátaid között, nem hizelegtem Neked, mikor az divat volt, nem tolakodtam feléd szeretetemmel, - ha Rólad beszéltem, mindig hibáidra, gyengéidre hivtam fel az emberek figyelmét. Hogy igy volt, te is tudtad.
Most, hogy annyian bántanak téged, ütnek és szidnak, támadnak és rágalmaznak, most küldöm szeretetemet egyetlen, legkedvesebb barátom: Budapest.
Tudom, hogy valóságos hajsza indult ellened, azt is olvastam, hogy egyes vidéki városok állásodra törnek, Magyarország fővárosa. Lehet, hogy elkeseritenek a támadások, de könyörgök: ne vegyék el önbizalmadat. A te diszes és felelősségteljes állásodhoz kivételes tehetség kell, egy ország fővárosa nem lehet akárki, ehhez bizonyos képességek kellenek és ezek benned a legteljesebb mértékben megvannak. Zseni vagy, olyan nagy tehetség, hogy komolyan félek attól, hogy kiüldöznek ebből az országból. Egy nap majd arra ébredünk, hogy mint annyi más magyar tehetség. Budapest is kivándorolt az országból, Németországba ment. És évek mulva, ha már odakünn karriert csináltál, könyörögni fogunk: gyere vissza Budapest, a Duna két partjára.
Nem vagy jó magyar hazafi, - ezzel vádolnak téged, ki csaknem tulzott hazafiságból elfelejtetted a német nyelvet, melyet már tökéletesen beszéltél.
Vissza