Előszó
Az Istenáldotta Józsefváros egészségügyi intézményeivel hatvankét esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg. Új és igen modern volt a Magdolna Baleseti Kórház, amikor megnyitása évében gyermekként kísérgettem nagyanyámat rádiumkezelésre, mert sajnos, végzetes daganatos betegsége volt. E gyönyörű kórháznak sugárkezelési osztálya is volt a kisebbik épületben. Akkor még sejtésem sem volt arról, hogy 1952-től pedig folyamatos látogatója leszek, de arról sem, hogy ez lesz a munkahelyem, - mind a mai napig. Testem-lelkem minden porcikája kötődik elszakadhatatlanul ehhez az intézethez, közvetve pedig a kerülethez.
Ennek a kerületnek az orvosai igencsak húzós-hajtós munkát végeznek, nem holmi előkelő szanatóriumokban, kiemelt városrészeken. A beteganyag sem az előkelő tíz(száz?)ezrekből adódik, hanem leginkább a legszegényebb rétegekből. De meglátja az olvasó a későbbiekben, hogy mindezek ellenére a Józsefváros híres-régi épületeiben a híres-régi orvosok, de a maiak is olyan kiváló munkát végeztek, amelyről a haza és Európa egyaránt nagy elismeréssel beszélt. És nem a saját anyagi előnyeiket tekintve, mert dúsgazdag orvos sem a múltban, sem a jelenben nemigen volt a kerületben. Mert manapság is csak sóvárogva várjuk a számtalanszor megígért fizetésemelést.
De vígasztalom kollégáimat, mondván: az általam ismert legelső pesti orvos is így járt valahogy, mint mi. Fülöpnek hívták az Istenadtát, akinek Albert hatvani prépost, végrendelete szerint 27 arannyal tartozott. A végrendeletet elolvastam, abból azonban nem derült ki, megkapta-é Fülöp doktor az ő járandóságát.
Hogy itt Pesten hol gyakorolta a mesterségét helyileg Fülöp, azt nehéz kideríteni, mert Aeineas Silvius tudós humanista szerint még meglehetősen falusias városka volt ezidőtájt, 1444-ben Pest, hiszen erős falai is csak Mátyás alatt épültek fel. Ezerszer áldott, de sokszor átkozott kerületünkről még ennyire sem lehetett szó, mert a táltosok, sámánok ezidáig még csak a Duna jobbpartján voltak jobbára, az „urusok" (az orvos középkori megnevezése) a Nyulak szigetén (a későbbi Margit-szigeten), borbélyokat, chirurgusokat, medicusokat pedig ugyancsak Budán találhattunk.
IV. Ince pápa 1246. évi bullája francia és olasz egyetemek mellett magyar egyetemet is említ, amely feltehetően egy veszprémi, úgynevezett studium generale, azaz általános tudományokat oktató intézmény volt.
Az 1367-ben a Nagy Lajos - alapította pécsi egyetemen már volt orvosi fakultás, ezt V. Orbán pápa bullája erősítette meg. Utóda, Luxemburgi Zsigmond királyunk is alapított, bár rövidéletű, négyfakultásos egyetemet Óbudán Sigmundea néven. Hollós Hunyadi Mátyásunk alatt, 1465- ben kapott működési engedélyt a pozsonyi egyetem orvosi kara, - neve Academia Istropolitana volt. Vitéz János írásos bizonyítéka szerint Magister Petrus doctor artium et medicinae, azaz Péter mester a művészetek és a gyógyítás doktora oktatta ott az orvosi tant. Bár tervbe vette nagy királyunk, hogy Budán is létesít egyet, nem maradt rá ideje, mivel minden valószínűség szerint orv kezek siettették az árnyékvilágból való kimúlását. Igazság azóta sincs. Azóta is úgynevezett jogászok billentgetik a bekötött szemű Justitia mérlegének serpenyőjét.
Felsőoktatás Budán mégiscsak volt 1475-től 1490-ig. A XVI-XVII. században azonban a török hódoltság alatt ez megszűnt. Főúri, vagy egyházi támogatással külföldre kényszerültek a tanulnivágyó magyar ifjak, - főként német és holland egyetemekre. Nagy időbeli megszakítással 1769-től kezdte meg működését az egri Schola Medicinalis (Orvosi Iskola). A legjelentősebb tanítás azonban a nagyszombati Studium Generale-ban volt, 1635-ben alapítva, a halhatatlan Pázmány Péterünk anyagi támogatásával. Ennek az „általános foglalatoskodást (mint neve is mutatja) egyetemnek a felvirágoztatása 1769-ben kezdődött, a Leidenből ideszármazott holland van Swieten. királynőnk Mária Terézia udvari orvosa és tanácsosa közreműködésével. Gerhardt van Swieten az akkor Európa legnagyobb orvosa, Boerhaave mellett dolgozott Leidenben két évtizeden keresztül, azután csábult el Bécsbe. Az ottani egyetem mintájára szervezte meg a nagyszombatit. Az addig három karút (hittudomány, jog és bölcsészet) akkor egészítette ki az orvoskarral. A Jézus-társasági kolostorban voltak mindaddig, amíg 1772-ben meg nem épült a Franz Anton Hillebrandt. a kor neves építésze által készített új épület.
Vissza 
