Előszó
TÍZ ESZTENDŐ . . .
Egy kis ország nagy ünnepét üljük, amikor gróf Bethlen István miniszterelnököt hálás lélekkel és meleg szívvel üdvözöljük tízéves kormányelnöki jubileuma alkalmával. Ma már az egész világ ismeri az ő puritán egyéniségét, amely nem tűr ünneplést, nem akar hangos feltűnést, de mégis a mostani ünneplés és méltatás elől az ő puritán egyénisége sem térhet ki. Örömmel, munkássága iránti igaz megbecsüléssel, őszinte tisztelettel és meleg szeretettel nyújtjuk át neki ezt az albumot az ország hálája jeléül.
Országok eseményeit, vezető egyéniségek munkásságát az idő távlatába beállítva lehet csak értékelni. Országunk életét a kontinens többi államának éleiére is figyelemmel kell vizsgálnunk s ez az összehasonlítás mutatja meg, milyen súllyal és tekintéllyel tudott pozíciót biztosítani gróf Bethlen István a magyar államnak. A monarchia idején Magyarország nem jelentkezhetett önálló külpolitikai egységként, ami belpolitikailag is bizonyos lenyomottság érzetét keltette. A világháborúban a monarchia oldalán vért, aranyat, lelkeket, exisztenciákat és jövendőket hiába áldoztunk fel, amely áldozatok erőinket teljesen legyöngítették Ez a gyöngeség adott tápot egy forradalom, sőt kommunista uralom ragályának. Magyarország függetlenségi vágyai elérését jelenthette volna az önállóságra jutás, ha ez az időpont nem esik egybe a világháború veszteségeivel, az ország feldarabolásával és a gazdasági bukás rombolásaival. Önállósághoz jutva, de rémesen megcsonkítva, érdemtelenül kis országgá degradáltak bennünket, amelyet teljes izoláltságba sülyesztett a győző államok diplomáciája. Ebben az érdemtelen megaláztatásban elvették tőlünk a mozgási lehetőséget, elvették tőlünk azt az önálló és elhatározó rendelkezést, ami bennünket politikai és pénzügyi tekintetben legkisebb állami voltunk mellett is megilletett volna. Kezdeményező erő, tettrekészség, elszántság és minden emberi nagy tulajdonság megnyilatkozása kellett ahhoz, hogy a monarchiával világháborúba sodródott, forradalom és kommunista uralom által beteggé tett, ezenfelül megcsonkított országot az elmerülés hínárjából kivezesse. Ezeket láttuk Szegeden működött nagyjainknál, akik között már vezető helyet foglalt el gróf Bethlen István. Szegedről nyerte az ország a talpraálláshoz szükséges impulzust és ezután olyan vezetésre volt szükség, amely kitartóan, lépésről-lépésre vigye előre ezt az örökös sanyargatásnak kitett, hányatott életű országot és biztosítsa azokat az eredményeket, melyek a konszolidáció útjára visznek el bennünket. Ennek a vezetésnek nem állt mögötte egy monarchiába tömörült népek ereje, hanem teljesen magára hagyatva, a romokból kellett újraépítenie, önállósághoz jutva, önálló nemzeti célokat kellett kiformálnia és kimunkálói.
Vasakaratú és nagykitartású, lánglelkű és lángeszű talpig férfi kellett, hogy kivezesse az országot ebből a porig sújtott, megalázott és a végromlás veszélyét magában hordó helyzetéből, akinek még több képességének kellett lenni, mint a monarchia idején szereplő nagy politikusoknak. Ezek a követelmények emberfeletti teljesítményi kívántak az ország politikai és gazdasági konszolidálása terén úgy bent, mint külföldön.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal