Pesti fiatalok (dedikált példány)

Előszó

Életek, sorsok. Teljesült vágyak, tettek, szándékok, gondok és gondolatok. Különös idillek. S tragédiák is olykor. Egy nemzedék élete. Budapesti fiatalok. Róluk akar szólni a krónikás a riportok igen szerény eszközével. nem akarok általánosítani. Néhány példából végső ítéletet formálni sohasem volt igazságos dolog. Most még kevésbé lenne az. Egy vajúdó korszak ifjúságáról van szó, egy nemzedékről, amelynek valami merőben új erkölcsiséget kell elsajátítania. Valami egészen mást, mint ami a szülők ifjúkorában uralkodott. S ezért - higgyék el - a ma fiataljainak bizonyos értelemben nehezebb dolga van, mint régi korok ifjainak. Apáinknak egy évtizedek során kialakult erkölcsi világba kellett beilleszkedniük. A nagyapák szinte kézen fogva vezették őket az első buktatókon át a megállapodottságba. Mindenki tudta vagy legalábbis tudni vélte: mi a helyes, mi a jó. Hamis morál volt? Igen, én is tudom. De a követelmények állandósága az igazság látszatát adta. S csak kevesen, a legöntudatosabb munkások éltek egy új erkölcs parancsai szerint - az általános képet pedig ez nem változtathatta meg. Hiszen azt a másik erkölcsiséget oktatta az iskola, vallotta az emberke nagyobb része, hirdette a vallás, követelték a törvények. Ma a változás korát éljük. Évszázadokig igaznak vélt tanításokkal kell vitába bocsátkoznunk, hogy elfogadtathassuk a magunk új igazságait. Vissza