Pesti kabaré 1945-1966

Előszó

Részlet a könyvből:

A KÖZÉLET FOLKLÓRJA: A KABARÉ
Nehezen lehetne eldönteni, hogy az utca emberének groteszk „esetei", a közélet „problémáinak" kifordításai, azaz viccei kerültek fel a kabaré színpadra - vagy innen jutottak be a hétköznapi élet vérkeringésébe. A kabaré annyira a pesti flaszter művészete, annyira a pillanaté és a közéleté, hogy már-már hajlamosak is vagyunk megkérdőjelezni ennek a műfajnak „művészet" jellegét. Mert vajon az-e egyáltalán? Vajon nem csupán kérész életű tréfák, esetleg emlékezetes anekdoták kerete, szép sanzonok dobogója, melyek a kabaré pódiuma nélkül is - tehát e műfaj ma már természetes konvencióinak híján is - éltek és hatottak volna? Ez az érdekes kérdés különösen akkor válik igazán hangsúlyossá, ha tudjuk: ez a műfaj - legalább is ebben a jellegzetes formájában -ismeretlen Párizsban és Rómában, nem kultiválják Londonban és Moszkvában - nagyrészt csak Berlinben élt valaha, élni próbált még Prágában és Bécsben , de hazára csak Pesten talált. Itt lett önálló műfajjá. De van-e ilyen csak „helyi", földrajzilag ennyire korlátozott művészet? Ügy látszik, van. Mert ezeket a kérdéseket természetesen a válasz megkönnyítése céljából tettük fel: hiszen éppen ezek a tulajdonságai írják körül műfajának jellegét, és ennek a specialitásnak hangsúlyozásával tulajdonképpen ki is állítjuk illetékességi bizonyítványát a művészet területére. Csak azt kell tehát tudni és elismerni, hogy különleges műfaj, különleges légkör szülötte és esztétikája is eltér minden más színpadi műfajtól: komikumának szabályait, szerkesztési törvényeit, sőt a néző viselkedésének illemkódexét is nagyrészt az utca és a hétköznap szerkeszti: éltető eleme a politika és a kisember „békaperspektívájának" találkozása, a hétköznap fonákja, a közélet árnyjátéka. Vissza