Előszó
Tisztelt Olvasók!
Tamási Áron írta egykoron: „...azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Aki a XV. kerületi Kalendárium hatodik számát kezébe veszi, azt láthatja, hogy akik ezt írták, létrehozták, valóban otthon vannak lakóhelyükön, Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán. Fontosnak tartják közösségüket, odafigyelnek egymásra, hiszen számos interjúban szólaltatják meg egymást évről-évre. Felélesztik azt, amire a leginkább szükségünk lenne, az állandó beszélgetésekre, mesélésekre családban, rokonságban, kisebb közösségekben, otthon, asztalnál, vagy éppen az utcán. Ezt a beszélgetést, mesélést próbálja írásos formában visszaadni a Kalendárium, egy közösség erőfeszítéseit arra, hogy otthonosabban érezzék magukat, ne csak lakóhelyként tekintsenek településükre. Minden nagyobb közösségen belül a megértés alapja az, hogy az egyének megértsék egymást és a kisebb közösségeken belül is a megértés uralkodjon, az egymásra figyelés, a kölcsönös tisztelet. Egy ilyen kiadvány egyszerre tiszteleg a múlt előtt, szól a jelennek, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy üzen a jövőnek is. Ha évtizedek múlva olvassák a Kalendáriumot, akkor a mai idők egy pillanatfelvételét fogják meglátni leszármazottaik. Megörökíti kik éltek itt, milyen gondolatok foglalkoztatták őket, milyen örömeik, bánataik voltak a hétköznapokban. Nagyon fontos ezt megírni, hiszen a város, az ország, a nemzet története, történelme ilyen helyi történetekből, történelemből épül föl. A Kalendárium ebből az igényből jött létre, és sikerét bizonyítja, hiszen hatodik alkalommal kerül megírásra, kiadásra. Azt az igazságot erősíti meg, hogy ha egy kisebb közösség elhatároz valamit és kellő erő, kitartás, remény és hit van benne, akkor elérheti céljait. Ez az egyik legfontosabb, amire lelkileg megroppant, reményt vesztett társadalmunkban szükség van. Azt kívánom a szerzőknek, a kiadást segítőknek, az olvasóknak, hogy maradjanak meg ebben az elkötelezettségükben és kezdeményezésük találjon követőkre a későbbi időkben is!
Vissza 
