Studia Universitatis Babes-Bolyai, Theologia Reformata Transylvaniensis 2002/1.

Előszó

Amikor az idei egyetemi év végén ismét új tanárnemzedéket bocsátunk ki az egyetem padjaiból, a padokból a katedrákra, a diákéletből a tanári pályára, a tanulás mezejéről a tanítás rögös útjára, akkor több mindenen el kell gondolkodnunk. Az első kérdéskör, amin megpihennek gondolataink, talán az, hogy ezelőtt négy évvel ki miként és hogyan jött az egyetemre, mi motiválta épp a Református Tanárképző Karra való jelentkezését, kinek mekkora lélek és mekkora tudás volt a tarisznyájában, s mekkorák és milyenek voltak az álmok, a tervek, az elképzelések és mekkora akarat és tetterő társult mindehhez? Kik és milyenek voltatok tehát ezelőtt négy évvel ti, hajdani bilincses iskolák felé pusztuljatokot kiáltó, csikói tűzben ficánkoló ifjúság? Csendes óráitokban, a belső kamra szívetekbe őszinteséget és nyugalmat csókoló áhítatában legyen a ti házi feladatotok ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása. A második kérdéskör, amin elgondolkodunk, és el kell gondolkodnunk, így hangzik: ti, akik eltöltöttetek négy esztendőt az egyetemen, hogyan távoztok ezekből a padokból? Mit és mennyit visztek magatokkal, mennyivel lettetek többek és másabbak, mint amilyenek voltatok ezelőtt négy évvel? Mekkorára nőtt bennetek a hit, milyen mértékben gyarapodott a tudás, s mennyire értetek be arra a tanári pályára, amelyen naponként számon kérik tőletek a hit és a tudás mellett a nevelő személyiséget, az alázatot, a szelídlelkűséget, a megértő és segítőkész szeretetet és nem utolsósorban az önfeláldozást? Olyan kérdéskör ez, melyre nemcsak nektek, elballagó diákoknak kell válaszolnotok őszinte önvizsgálat, önértékelés, önmegismerésre törekvés és önkritika áhítatában, hanem nekünk tanároknak is, hiszen a ti felkészültségetek az értelmiségi pályára a mi felkészültségünknek függvénye, látható vagy láthatatlan módon való visszatükröződése. Vizsgákon mi mértünk és mérünk meg titeket, de mostantól kezdve mi mérettetünk meg bennetek: a mi hitünk, a mi tudásunk, a mi nevelő személyiségünk és önfeláldozásunk kerül bennetek és általatok Isten mérlegének serpenyőjébe, s velünk együtt jaj nektek is, ha ugyanaz lesz olvasható a mai elektronikus mérlegek bármelyikén, amit Belsazár király olvashatott a falon: MEGMÉRETTETTÉL, ÉS HÍJÁVAL TALÁLTATTÁL. A harmadik kérdéskör az innen el, de hogyan tovább gondolategységet öleli fel. Valamennyien a tanári pályára készültetek fel. Én merem hinni, hogy mi legjobb tudásunkkal készítettünk fel erre, s ti a legnagyobb szorgalommal készültetek fel attól függetlenül, hogy az évek során sokszor feszültségek, nézeteltérések, vagy épp elégedetlenkedések zavarták meg a tanár-diák viszonyban a jó kapcsolatot, a tanítás és a tanulás csendjét. Marad tehát a kérdés: hogyan tovább, még pontosabban hova tovább? Vissza