Halál a magas fűben

Fülszöveg

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan jól ismerte Afrikát, mint Peter Hathaway Capstick, aki szafarikat vezetett „oroszlánországba", emberevő leopárdok nyomait követte a sűrű őserdő ösvényein, vagy fedezéket keresett, amikor egy megvadult elefántcsorda mindent letaposó áradata zúdult feléje. És ama kevesek között, akik szintén ismerhették ezt a veszélyes életformát, még kevesebben vannak azok, akik olyan érzékletesen le tudják írni kalandjaikat, mint ez a hivatásos vadász, aki egyben író is.
A Halál a magas fűben Capstick saját tapasztalataira és kollégáinak megbízható elbeszéléseire alapozva, hűen ábrázolja az afrikai veszélyes nagyvadat - nemcsak az oroszlánt, a leopárdot vagy az elefántot, hanem az őskorból itt maradt orrszarvút és a gyanútlan zsákmányára türelmesen váró krokodilt éppúgy, mint a hatalmas vízilovat vagy az elszabadult gőzmozdony erejével támadó kafferbivalyt. Capstick született mesélő, akinek színes leírásai, az érdekeset-izgalmasat mindig észrevevő meglátásai, hiteles megjegyzései a szemünk elé varázsolják a világ legvadabb gyilkosait - az olyan lebecsült gyilkosokat, mint a meglepően bátor és ravasz hiéna, az olyan csendes gyilkosokat, mint a villámnál is gyorsabban lecsapó mamba, vagy az olyan csapatosan ölő gyilkosokat, mint a vadkutya. Az olvasó hátradőlhet karosszékében, és jeges italát szürcsölgetve elmerülhet az olyasfajta történetekben, amilyeneket Hemingway vagy Ruark hallhatott a hotelok bárjában Nairobitól Johannesburgig, olyan veterán vadászoktól, akik mindezt a tábortüzek mellett meséltek, vagy maguk látták puskájuk célgömbjén keresztül. Van olyan érdekes, mint bármelyik regény, van olyan feszes és izgalmas, mint bármelyik kalandos történet - a Halál a magas fűben elragad minket a sötétség mélyére, hogy ott megláthassuk azt az Afrikát, amit alig néhányan láthattak. Vissza