Fülszöveg
"Ezzel a könyvvel az a szándékom, hogy feltárjam, milyen károsak a magától értetődően elfogadott "életszabályok". Ezért foglalkozom az úgynevezett "elhárító mechanizmussal", amelyek a felületes félelemleküzdést szolgálják, és az élethazugságok kialakulását ösztönzik.
A cím, Ne hagyd magad!, annak a mottója, hogy lássuk át a kívülről jövő elnyomó befolyásokat, munkahelyünkön éppúgy, mint magánéletünkben, s hogy saját énünket ne veszítsük el. Legyen bátorságunk önmagunkhoz, legyen erőnk, hogy védekezzünk a hamis "sugalmazások" ellen, legyen erőnk, hogy individuumként hitet tegyünk saját magunk és saját érzéseink mellett.
Aki viszont azt hiszi, hogy a könyvből tippeket és javaslatokat kap ahhoz, hogyan nyomhat el és szedhet rá másokat, az csalatkozik, mert erről itt semmit sem talál. Számomra nem a hatalom gyakorlása a fontos és érdekes, hanem a védekezés "mások" hatalmi befolyása ellen, amely az ember saját lelki szabadságának kibontakozását akadályozza.
Az elhárító...
Tovább
Fülszöveg
"Ezzel a könyvvel az a szándékom, hogy feltárjam, milyen károsak a magától értetődően elfogadott "életszabályok". Ezért foglalkozom az úgynevezett "elhárító mechanizmussal", amelyek a felületes félelemleküzdést szolgálják, és az élethazugságok kialakulását ösztönzik.
A cím, Ne hagyd magad!, annak a mottója, hogy lássuk át a kívülről jövő elnyomó befolyásokat, munkahelyünkön éppúgy, mint magánéletünkben, s hogy saját énünket ne veszítsük el. Legyen bátorságunk önmagunkhoz, legyen erőnk, hogy védekezzünk a hamis "sugalmazások" ellen, legyen erőnk, hogy individuumként hitet tegyünk saját magunk és saját érzéseink mellett.
Aki viszont azt hiszi, hogy a könyvből tippeket és javaslatokat kap ahhoz, hogyan nyomhat el és szedhet rá másokat, az csalatkozik, mert erről itt semmit sem talál. Számomra nem a hatalom gyakorlása a fontos és érdekes, hanem a védekezés "mások" hatalmi befolyása ellen, amely az ember saját lelki szabadságának kibontakozását akadályozza.
Az elhárító mechanizmusokat, az élethazugságokat és a pszichoszomatikus tüneteket annak figyelmeztető jeleként kell értelmeznünk, hogy az ember belebetegedett az életfeltételeibe. Ezek nem olyan hibák és fogyatékosságok, amelyekért minden egyes ember maga felelős, és amelyeket a megbetegedett ember rovására lehetne írni, hanem a társadalmi struktúra hibái. Kit vonjunk felelősségre társadalmi struktúránkért? Azokat, akik hasznot húznak abból, hogy ilyenek a munka- és életfeltételek. És ezek közé tartozunk mi magunk is megbetegedésünk ellenére (lásd az elhárító mechanizmusok és az élethazugságok előnyeit), mindaddig, amíg nem változtatunk magatartásunkon, és nem küzdünk aktívan az újfajta életfeltételekért."
Vissza 
