Gyermekpsychologia

Előszó

A millenniumi ünnepélyek alkalmával tartott „II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszus" általános és paedagogiai szakosztálya tárgyalta „A gyermeki lélek megfigyelése" ügyét. A kongresszus elfogadta a szakosztálynak erre vonatkozó javaslatát s a maga kebeléből egy öttagú bizottságot küldött ki, hogy a mozgalmat nálunk is megindítsa és vezesse. A tanítóképző intézetek tanáraira e nagyfontosságú határozatból kettős kötelesség háromlott: a) ismerkedjünk meg ennek az új tudománynak módszerével és b) ismertessék meg a tanító-növendékekkel, hogyan és miként kell a gyermekeket megfigyelni.
Ez az ok indított engemet a gyermek-psychologia irodalmának a tanulmányozására. Kezdetben csupán az volt az én czélom, hogy pályatársaimnak bemutassam: milyen eredményeket értek el már a külföldön a gyermek-psychologiai megfigyelések- és kísérletekkel. Tanulmányaimat a tanügyi lapokban, különösen a „Magyar Tanítóképző" 1898. és 1899. évi folyamában, tettem közzé.
Minél tovább haladtam tanulmányaim írásában, annál jobban láttam azt, hogy az az irány, melyet a tanítóképző intézetek a psychologia tanításában követnek, nem felel meg sem növendékeink szellemi fejlettségének, sem annak a nagy és szép czélnak, a mit a psychologia tanítása elé kitűzünk. A gyermek-ifjú nem érti meg azokat az elvont igazságokat, a miket a "tapasztalati lélektan" keretében tanítunk. Nem érez mást, mint tudományunk szárazságát, nehézségét. A tanulás igen sok esetben csupán kellemetlen érzelmeket kelt fel lelkében s mikor a tanítóképző intézetet elhagyja, akárhánynak borsódzik a háta még a psychologiának a - nevétől is. Azt kívánni, hogy az ilyen érzelmekkel kikerült fiatal tanító egyrészt magát e tudományágban tökéletesítse, másrészt tanítói és nevelői eljárásában psychologiai ismereteire támaszkodjék - valóságos képtelenség. Arra kell törekednünk, hogy a psychologia ne elméleti, hanem gyakorlati tanulmánya, ne megunt, hanem megkedvelt tantárgya legyen a tanító-növendéknek. Vissza