Petőfi Sándor élete és költészete/Tompa Mihály élete és költészete

Előszó

Részlet a Petőfi Sándor élete és költészete c. kötetből:

"Petrovics István, kis-kőrösi mészáros mesternek a felesége 1822-dik év Szilveszteréjszakáján egy fiú gyermeknek adott életet. Az új esztendő áldással köszöntött be, a nagy boglyakemencében lobogott a láng, reá vetette fényét a boldogan mosolygó anyára. Künn csikorgott a hó a patkós csizmájú keresztkoma lábai alatt, amikor eljőve kedves életepárjával, hogy keresztvíz alá tartsák a sivalkodó kis portékát. Adaték ő neki Sándor név a keresztségben.
Az egyszerű anya áldó szeretete ápolta fel, a szorgalmas apa a jó kis-kőrösieknek erős kézzel tagolta a húst, takarékosan élt, valamicskét szerzett, s azon törte a fejét, hogy a félegyházi mészárszéket kellene kibérelni, sőt a kecskeméti is jól hajtana. Józan ember volt, a kis boglyas fejű gyerekkel csak néhanap foglalkozhatott... Ott van az udvar, az utca, futkározzon, kergetőzzék, süt a nap, nem fázik meg, csak a ruhájára vigyázzon, mert azt pénzért adják."

Részlet a Tompa Mihály élete és költészete c. kötetből:

"Előttem a költő arczképe, nem a gyermekifjúé, hanem az érett férfiúé. Komoly, csaknem szomorú arcz, magas homloka elárulja a mély gondolatokat, szemei fürkészően néznek, mintha valakiben vagy valamiben kételkednék, mintha valami újabb csalódástól félne, mert neki sok szenvedés jutott osztályrészül... keserűség vonását látom a szája szélén, talán csak lelkem szemeivel... Nem... nem ez nem lehet Tompa Mihály, a jóízű adomázó, kit a sárospataki kollegiumban diáktársai olyan szivesen hallgattak, kihez, mint bejei reformátuk paphoz oly szivesen eljártak a környék urai, merthogy olyan derült kedélyű, kedves, nyájas ember volt.
Az élet nagyon megviselte.
A rimaszombati foltozó varga eleven eszű fiacskáját, mikor a földdel kivert szobácskában meglátta a napvilágot, a költészet muzsája merengő szemmel nézte... és mondá: "lelkedbe tüzet adott isten, de ezt a tüzet sokszor el kell fojtanod, szivedet megtölté szinültig szeretettel, de vigyázz, ez a szív fog téged megölni,... szeretni fognak sokan, mert szeretet nélkül nem tudtál élni... Eredj, taníts másokat is szeretni, tanulj meg szenvedni, s ebből a szenvedésből fakadnak majd költészeted legszebb virágai, azokból fonnak homlokodra koszorút!"... Vissza