Friss nyomon/Petőfi adomák

Előszó

PETŐFI SÁNDORT, ki a magyar szabadságszeretet örökéletű dalaival ajkán tért a halhatatlanságba, jellemileg és alakilag teljesen kidomborodó ember képében csak ugy adhatjuk át a jövő generácziónak, ha mi, akiket tőle még csak egy emberöltő választ el, teljesítjük azt a tartozásunkat, hogy összegyűjtünk minden relikviát és följegyzünk minden eddig még ismeretlen adatot, mely reá vonatkozik.
A Petőfi-társaság megtisztelő megbízásából - amennyire hírlapiról elfoglaltságom megengedi - évek óta járom az országot; egyenként fölkeresem a nagy költő életében emlékezetes helyeket, s ahol lehet: emléktárgyait a társaság számára összegyűjtöm és a még életben lévő kortársak előadása után minden adatot följegyzek a költő életéből.
E memoir-gyüjteményemből valók azon adatok is, melyeket itt e könyvben feldolgoztam.
Eddigi kutatásaim során sikerült Petőfi Sándor több eredeti kéziratát összegyüjtenem, melyek közt ismeretlen és kiadatlan is van. Megszereztem néhány művének sajátkezű dedikácziójával ellátott első kiadását; a "Szerelem gyöngyei"-nek ama selyemkötésű példányát, melyet a költő 1845-ben maga készittetett Mednyánszky Berta számára; az ágyat, melyben a költő született; almáriomát, ládáját, borjádi iróasztalát, székét, padját, csutoráját és más kedvesebb emléktárgyát; az 1848-ban kiadott és utczán árusitott hazafias költeményeinek több nyomtatott példányát és Napló-ját; egykoru kül- és belföldi lapokat; megzenésitett dalainak első és későbbi kiadását; számos róla irt életrajzot és tanulmányt; továbbá képeket, szobrokat és érmeket. Kiegészitettem e gyüjteményt Szendrey Júlia, Petőfi István és Petőfi Zoltán költeményeinek, leveleinek kézirataival és olyan iratokkal, okmányokkal, melyek a költőre és családja tagjaira vonatkoznak. Vissza