Petőfi Sándor összes költeményei

Előszó

Petőfi költeményeinek valamennyi kiadása közt ez a legteljesebb és legcorrectebb. Magában foglalja Petőfinek 1882 óta napfényre került azon költeményeit, melyek ebből a kiadásból még hiányoztak (Lehel, Álmos vagyok..., Távozol hát ifjuságom..., Száműztem magamat..., Ez a világ egy nagy kocsma..., Oh mi szép..., Sírvers), az utolsó évtized folyamán különböző folyóiratokban közölt néhány ifjúkori verssel és töredékkel együtt, melyek a Baróti-féle Petőfi-Reliquiákban összegyűjtve is megjelentek (Búcsúbeszéd, Petrics Somához, Töredékek I-IV, Emléksorok Török Gyulának, Neumann Károly emlékkönyvébe), továbbá a Gyüldei ifjakhoz s Kont és társai czímű költemények teljes szövegét, végre a Petőfi eredeti kéziratából kitörült s legujabban Ferenczi Zoltán által kibetűzött tíz verset, illetve töredéket, melyek szintén ezen kiadásba vannak először beiktatva (A betegséggel szomszéd a halál..., Szép levél..., Álmodva, 1848, A conservativek, Megjött az idő..., Toborzó, Golyók sivítnak, kardok csengenek..., A csámpás legény, A nagyszombati csata)
Összesen tehát tizennyolcz költemény, illetve töredék van itt először felvéve, kettő pedig néhány mellőzött vagy sokáig ismeretlenül maradt versszakkal kiegészítve, ugy hogy e kiadás, ha véglegesnek még nem is, legalább ez idő szerint teljesnek tekinthető. A teljesség mellett fő gondunk volt a költemények szövegét híven és pontosan s a költő által contemplált sorrendben visszaállítani. E fáradságos feladat teljesítését nem azért említjük itt, hogy belőle érdemet kovácsoljunk, mert hisz a kötelesség teljesitése magában csekély érdem. De szükségesnek tartjuk hangsúlyozni azért, mert az előbbi kiadók erről a kötelességről, ugy látszik, megfeledkeztek. Igy történt, hogy az utolsó másfél évtized alatt a különböző kiadásokban Petőfi szövegén annyi folt és csorba esett, hogy a restitutió munkája tovább nem tűrt halasztást. A szöveg romlásához járult még a költemények hagyományos sorrendjének erőszakos felforgatása, mleyet az első, ugynevezett "teljes" Díszkiadás (1874) indított meg, részint a művészeti, részint a nyomdai kiállítás szempontjából. Az Athenaeum igazgatósága engem bízván meg a szöveg-revisio munkájával, a Petőfi által rendezett utolsó kiadásokon kivűl (P. összes költeményei, 1847 és 1848) átvizsgáltam és gondosan összehasonlítottam a nagy költőnek a Nemzeti Muzeumban őrzött összes kéziratait, úgyszintén a Kovács Mihály túrkevi tanító birtokában levő s Gyulai Pál úr szivességéből rendelkezésemre bocsátott eredeti kéziratokat, vagyis felhasználtam a lehető legteljesebb apparatust, hogy a magyar lyra fejedelmének gondolat-kincsét tisztán és hamisítatlanul juttassam a közönség kezébe, híven még az orthographia s interpunctio sajátosságaihoz is, melyek eddig, hanyagságból vagy talán készakarva, mellőztettek... Vissza