Előszó
Piaf életébe bemerészkedni olyan, mint az Athosz-hegyet megmászva szerzetesnek állni.
Aki vakon vág neki a legendának, mindig töviskoszorúba akad. Első évei alapozták meg a bizonytalanságot, „túl...
Tovább
Előszó
Piaf életébe bemerészkedni olyan, mint az Athosz-hegyet megmászva szerzetesnek állni.
Aki vakon vág neki a legendának, mindig töviskoszorúba akad. Első évei alapozták meg a bizonytalanságot, „túl szép történet ahhoz, hogy igaz legyen", írta Sacha Guitry.
Sok életrajzírója eltévedt már gyermekkora emlékeinek homályában.
A filmeseket is lenyűgözte a képzeletüket felülmúló kaland. „Annyi mindent mondtak már rólam, hogy vannak napok, amikor azon töprengek, ki voltam, ki vagyok, és ki leszek!"
Az éljenzés, a vakuvillogás, a csodálattal teli suttogások, az amerikaias füttyök, az állva tapsoló közönség idején, majd a lehulló függöny, kihunyó fények és a feketeség, a ruhájánál is sötétebb feketeség korszakában, Édith Piaf élete egy uralkodónő történetévé változott.
Igaz és hamis barátok siettek hozzá, hogy tagjai lehessenek az udvartartásának, és egyúttal kihasználják a bőkezűségét. Nem volt naiv, de senkitől sem tagadott meg semmit, még attól a csavargótól sem, akinek egy színházból kilépve odaadta a fellépti díját, csak mert „jópofa" volt!
A legendája törékeny csontozatot tartó mágikus gerincoszlop. Rózsaszín életét bonyolult szerkezetű, finom erezet táplálja. Semmi sem biztos ebben a szövevényben, de minden lehetséges.
Vissza 
