A társadalmi rétegződés komponensei

Előszó

„Ha megnézzük, hogy hol tart jelenleg a szociológia elmélete a csoporttípusok fogalmi megragadása és osztályozása terén, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szociológiában mindeddig nem bukkant még fel egy Linné vagy Cuvier. S ha az események nem is vettek még ilyen döntő fordulatot, mégis célszerű újból felhívni a figyelmet a csoporttípusok módszeres osztályozásának elméreti jelentőségére és a probléma megoldásának jelenlegi állására." Több mint négy évtizede, hogy a kitűnő amerikai szociológus, Róbert K. Merton leírta e sorokat, de kritikai észrevételei az eltelt időszak alatt szinte semmit sem veszítettek érvényességükből. Sőt bizonyos tekintetben talán még gyarapodtak is a kérdőjelek. Továbbra is hiányzik a nagycsoportok „teljes körének" összegyűjtése és rendszerezése. Kérdéses a logikai klasszifikációk és a tényleges csoportalakzatok viszonya. A kétségtelenül jelentős elméleti erőfeszítések és osztályozási kísérletek ellenére ma sem kellően tisztázott a tudományos és a hétköznapi vonatkoztatási kategóriákban megjelenő klasszifikátorok összefüggése, a csoporthelyzeteket meghatározó látható és láthatatlan determinánsok szerepe.
A stratifikáció kérdéseit napjainkban bizonytalanság lengi körül. A társadalmi hierarchizálódást alakító erőforrások heterogenitása, az erőforrások közötti inkonzisztenciák, a növekvő gradualitás és az elmosódó csoporthatárok érvényesülése mellett még a szociológia modern technikai-módszertani apparátusával is nehéz a lakosság csoportokba szerveződését nyomon követni, s az esetek növekvő számában válik kétségessé egyes személyek és csoportok besorolása. A különböző stratifikációs modellek csak fogyatékosan tudnak eleget tenni annak a hagyományos elvárásnak, hogy jól áttekinthető, adekvát leírást adjanak a társadalmi nagycsoportokról és valamiféle fogódzót nyújtsanak a szövevényes társadalmi viszonyok közötti eligazodáshoz.
Az osztály- és réteghatárok elmosódó körvonalai természetesen differenciálják a kapcsolatteremtés és a csoportidentifikáció esélyeit. Az érzékelhető csoporthatárok és az identifikáció bizonyos szintje ugyanis feltétele annak, hogy a csoporttagok társadalmi cselekvései igazodjanak a típus más tagjainak viselkedéséhez, s így cselekvéseik valóban csoportszerűek legyenek. A különböző nagycsoportok (rendek, osztályok, rétegek) percepciójának nehezedő feltételei mellett nem tűnnek megalapozatlannak azok a felfogások, amelyek szerint a csoporthovatartozás meghatározó ereje relativizálódik, és így az osztály- vagy réteghelyzet a korábbinál kevésbé alkalmas számos tömegmagatartási forma esélyének magyarázatára. Szaporodnak azok a kérdésfeltevések is, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos nagycsoportok létezését. Vissza