Pierre Radier asszonyai

Előszó

ELSŐ KÖNYV
Joanna
A nyári éjszaka sűrű sötétjében megcsúszott, amint kimászott az ablakon; nehéz cipője kiesett kezéből, csörömpölve hullott az alatta kinyúló bádogtetőre és leesett a kert sűrű, nedves pázsitjára. A csillagszemes ég éppen elég világos volt ahhoz, hogy a fiú vékony, izmos alakjának körvonalai tisztán kirajzolódjanak, ezért szorosan az öreg ház zsindelyes ereszéhez simult és fülelt a járókelők lépteire a csendes utcában. Jó ideig várt, majd hasmánt lesiklott a fészer bádogfedelén és leereszkedett a harmatos, puha fűbe. A fűben és a bokrok között sokáig keresgélte elveszett cipőjét. Idegesen kapkodott erre-arra, mert szeretett volna minél hamarabb elmenekülni a zokogás hangjától, amely a felső szobából hallatszott. Nagyon jó cipő volt, majdnem új, nehezen tudta volna pótolni, mégis már-már elhatározta, hogy mezítláb szalad el, amikor megtalálta: egy illatos fehér virágokkal borított jázminbokor alatt feküdt. Feje fölött a zokogás egy pillanatra abbamaradt, majd újra kezdődött. A fiú föl sem húzta cipőjét, megfordult, átszaladt a gyepen és a viharvert deszkakerítésen keresztül kiugrott a téglával kikövezett gyalogjáróra.
Ide már nem hallatszott el a zokogás. Gyorsan felhúzta cipőjét, úgy sietett, hogy még a fűzőt sem csomózta össze. Az orgonabokrok alatt újra megállt egy pillanatra és fülelt: lépések közeledtek. Beljebb húzódott az orgonasövény árnyékába és csakhamar megpillantott egy férfit, aki a sáros utca közepén ingadozó léptekkel botorkált hazafelé. Nagyon részeg volt, elment a fiú mellett anélkül, hogy meglátta volna. Pár lépéssel az orgonabokron túl megtorpant, tétova léptekkel közeledett a ház felé, kinyitotta a kaput és bebotorkált az udvarra. Pierre tudta, hogy a részeg ember Joanna apja, aki a kocsmából tér haza. És még egyszer, utoljára, hallotta a leány elcsukló zokogását. Vissza