Pilisszentlászló története

Előszó

A Pilis-hegység tulajdonképpen egy háromszög alakú területen fekszik: két befogóját a Duna folyása alkotja Esztergomtól Budapest északi határáig, átfogóját pedig a Vörösvári-völgy, amelyet a vasútvonal követ Óbudától Esztergomig. A hegység geológiai felépítése szempontjából három különálló részre oszlik.
I. A hegység déli részét a Vörösvári-völgy felett húzódó mészkővonulat képezi, amely a völggyel párhuzamosan, északnyugat-délkelet irányban helyezkedik el. Határai: délnyugaton Ürömről Kenyér-mezőig a Vörösvári-völgy; nyugaton a Dorogot Esztergommal összekötő műút; északnyugaton Esztergom déli szegélyétől Pilisszentlélekig a Szentléleki-patak völgye, majd a Hármas-forrás-völgy és a Szurdok, Csobánkától Pomázig az országút; keleten pedig a Duna. Két hegycsoportra oszthatjuk: a Kevélyek és a Pilistető hegycsoportjára.
A Kevélyek csoportja a hegység délkeleti részén, a főváros közvetlen közelében emelkedik. A hegycsoportot a csobánkai-nyereg két részre osztja. A nyeregtől nyugatra emelkedik a 483 m magas Kis-Kevély, oldalában a Mackó-barlanggal. Innen lejt a terep a Kevélynyeregig, ahol a turistaháza áll. Ezután nyugatra ismét emelkedik, és az 535 méteres Nagy-Kevéllyel eléri a legnagyobb magasságot. Innen a gerinc kettéágazik: egyik ága északra nyúlva, a 357 méteres Csúcs-hegyet és a 329 méteres Oszolyt alkotja, a fő ág délkelet irányban folytatódik az Ezüst-hegyen át, ahol véget is ér. Vissza