Pillangó/Árvácska

Előszó

Részlet a könyvből:

Egy sárga, kis pillangó repült el előttük, hosszú farkú, sárga pillangó. Zsuzsika ledobta a gereblyét, otthagyta a pelyvahányót és utánaszaladt. Az ő fején is sárga kendő volt, kerekre kötve a kontya vele, hogy a gép pora be ne lepje a haját, s úgy repült most a kicsi, sárga lepke után, mint egy szép kis, sárga madár a tágas, végtelenül tágas, nagy alföldön. - Hun a lyány?
- Zsuzsika, hé!
- Nézd csak, lepke után szalad, itthagyta a pelyvát.
A tüzes gép zúgott-csattogott, az etető dobja fel-felbúgott, mintha jajgatott volna, ahányszor beletömtek egy-egy kévét, a cséplőgép végén egyre ömlött a szalma, s a kerekei közt gyűlt a pelyva.
Jóska, aki másodmagával szalmagyűjtő volt, és petrencékbe rakta a szalmát, amit a három pár rudaslány hordott tovább a szalmakazalra, nem állhatta, hogy a pelyvaszedő lány úgy elcsavarog, hát villáját föltámasztva, utánakajátott:
- Gyere mán, hé!
- Fecskefarkú! - kiáltott vissza boldogan Zsuzsika.
A legény nézte, ahogy a lány a tenyerében tartotta a tarka, kis lepkét; két ujjal átfogta a tarkóját, s az csapkodott ujjai közt a szárnyával.
- Mit csinálsz vélle?
A lány nézte a gyönyörű kis valamit. Az ember nem is tudná megmondani mi az, se nem állat, se nem virág, de szép.
Elerisztem.
Tenyerére tette, erős kis barna tenyerére, föltartotta a levegőbe, a lepke kicsit libbentett szárnyaival.
- Ne eriszd el! - kiáltott rá Jóska.
- Hát?
- Vedd le a fejét! Vissza