Nagy Magyarország 2011. szeptember

Előszó

Tisztelt Olvasóink szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy a korábban kéthavonta megjelenő Nagy Magyarország történelmi magazin az idei évben már csak háromhavonta került az újságárusok standjaira, illetve a postaládákba.
A lap alapítói bíztak abban, hogy van igény egy konzervatív szellemiségű történelmi ismeretterjesztő magazinra, s abban, hogy képesek lesznek ezen igényeket kielégítő kiadványt előállítani és fenntartani. Az elmúlt két és fél évben folyamatosan növeltük a példányszámot, javítottuk az országos terjesztést, emellett könyvkiadásba fogtunk. Nagy örömünkre szolgált minden biztató szó és pozitív visszajelzés - és szerencsére ezek voltak túlsúlyban. Ez a lap kizárólag az Önök jóvoltából maradt fenn, tisztelt Olvasók. Azonban a növekvő olvasótábor és erőfeszítéseink ellenére is csak olyan áron tudtuk stabilizálni a magazin kiadásához szükséges anyagi hátteret, hogy az a megjelenések ritkulásával járt 2011-ben.
A negatív hangok gyakorta olyanoktól származtak, akik csak úgy tudták elképzelni létezésünket, hogy „áll mögöttünk valaki". Nyilván egy párt, egy érdekcsoport vagy valaki pénzeli őket, vélelmezték, hisz saját, hosszú évtizedes tapasztalataik alapján nem tudták elképzelni, hogy egyesek önállóan is képesek legyenek cselekedni, anélkül, hogy az államra, arra a valakire vagy épp a csodára várnának. Ha nem kapnak érte pozíciót, pénzt, akkor mit akarnak ezek? - szólalt meg Kádár szelleme.
Ha közelebbről megnézzük a Magyarországon kulturális célokra fordított pénzek felhasználását, jobban megérthetjük gáncsoskodó kritikusainkat, ők maguk vagy kenyéradójuk ugyanis általában szerepelnek a támogatottak listáján. Kevéssé ismert tény, hogy a Magyarországon megjelenő egyéb történelmi magazinok is jelentős részben állami pénzből élnek, a különféle alapítványi és kulturális alapokból balliberális (pardon, objektív!) szemléletű laptársaink évi tízmilliós nagyságrendű vissza nem térítendő támogatást is össze tudnak „kalapozni". A nyilvános támogatási adatokat böngészve gyakran találkozhatunk furcsának tűnő tételekkel, pl. a Népszava kulturális melléklete, a kommunista Eszmélet folyóirat vagy egy marxista történész Lenin-monográfiája mellett számos szélsőbaloldali lap ma is súlyos tízmilliókat ér a kulturális kormányzatnak.
Lehetőségeinkhez mérten mi mindent megteszünk, hogy a Nagy Magyarországot életben tartsuk, szerencsére olvasóink visszajelzései alapján is úgy tűnik, érdemes. Nagy tisztelettel arra kérjük Önöket, hívják fel lapunkra a figyelmet családjuk, ismerőseik körében, ezzel is segítve fennmaradását. Vissza