Platon válogatott művei I.

Előszó

Bárhonnan vette is művészete, tudománya elemeit a görög világ, mindig megmarad az a sajátsága, hogy valami egészen újjá, szerves, összehangzó egészszé alakította át. Fejlődése menetén kimerítette a politikai változások lehető formáit s a mennyire egyetlen nép megvalósíthatja az emberiség aristokratikus érdekeit: a tudomány s művészet feladatait is megoldotta körében. Mint a mathematikus sok egyenleetet egy alapformára vezethet vissza, úgy találhatjuk meg a tudományok, művészetek s politika alapformáit a görögöknél. Ma a történet nagyobb tömegekkel, gazdagabb anyaggal dolgozik, ezerfelé ágazó gondolatok, érzések, szenvedélyek gomolyával; de a ki ért a szellemi élet dialektikájához, ezek alapján mindenütt megtalál bizonyos változatlan, elemi vonatkozásokat, s ha azokat tisztán akarja észlelni, a görög életben mintegy kézzel foghatja. Ebben rejlik megbecsülhetetlen értéke még ma is a görög világnak. S érdekes a görög szellem helyzete a filozófia történetében. Az emberi ész a görög népben állott először saját lábaira, szakított a hagyománynyal s kereste saját erejéből léte s hivatása törvényét s aránylag rövid idő alatt fölvetette, néha gyermekes egyszerű alakban, de éles logikával mindazon problémákat, melyek az elmét most is foglalkoztatják. Ez a tény, melyet Renan utolsó beszédében a világtörténet csodájának nevezett, mert mint mondja, csoda az, a mi csak egyszer fordul elő a világon. S csakugyan Görögországnak oly helyzete volt, melyhez a mai művelt népeké nem hasonlítható. Ma a műveltség fölépítése a nemzetek közös munkája; nincs nép, mely nyelvét, gondolkozását közvetetlen az emberiséggel azonosítaná; mindegyik tudja, hogy műve részmunka s töredék s ha büszke nemzeti sajátságaira, tudja egyszersmind, hogy azok korlátok, melyeken túl ép oly jogosult idegen élet kezdődik. A görög szellem ezt a kölcsönösséget, ezt a korlátozást nem ösmerte. Barbárnak látta a világot, maga alatt állónak; naivul azt hitte, hogy gondolkozni csak görögül lehet s hogy az ember csak a szabad görög. A maga faji határoltságáról, nemzeti élete korlátairól nem is eszmélkedhetett, mert nem állott vele szemben egyenlő hatalmú műveltség. Igy vetett fel naiv bizalommal oly problémákat, melyek még ma is érvényes problémák, de nem egy népé többé, hanem az egész emberiségé. A reflexiónak e fiatalos önbizalma, mely egy nagy tehetségű népegyéniség sajátságaiból, hajlamából, természetéből, politikai s erkölcsi ideáljaiból von le először általános törvényeket. mely a saját nyelvében közvetlenül az ész megnyilatkozását, a dolgok természetes kifejezését látja: ez az a szép csoda, mely többé nem ismétlődhetik. Ezért van a görög műveltségnek olyan egysége, művészi bevégzettsége is, mely egyetlenné teszi. Egy népegyéniség keretében pillantjuk meg az egész emberiséget s pedig azt az emberiséget, mely a művészet s ész alapján akar emelkedni.
Ennek a műveltségnek egyik legérdekesebb képviselője Platon, ki e reflexió körébe, a gondolat rendszerébe emelte fel azt, mi a görög életben szép s maradandó nyugodott. A világtörténet nagy kincshalászóihoz tartozik, kik mikor a valóság elmerülő félben van, megmentik belőle azt, a mi megmenthető: gondolati képét és eszményét.... Vissza