Platonis dialogos selectos III/1-2.

Fülszöveg

A tíz könyvből felépülő Állam című dialógus Platón munkásságának a második korszakában íródott. Ebben a művében az ideális állam modelljét próbálja megalkotni. Annak ellenére, hogy a műben a konkrét görög történelem problémáit is felveti, mégsem a reális állapotokat, hanem a lehető legjobb államról alkotott elképzeléseit írja le. Platón államelmélete, utópia. Platón államelméletének ismertetőjegye a folyamatos analógia az egyénnel: a lélekhez hasonlóan, az államot is három részre tagolhatónak gondolta:
Az uralkodó rend. Csak a legbölcsebb emberek állhatnak az állam élén, mert csak ők képesek gondoskodni a népről. Ezt a rendet Platón az oktatók, vagy filozófusok rendjének nevezte.
Az őrök rendje. Ők kell, hogy gondoskodjanak az állam külső és belső védelméről. Ez a katonák rendje.
A többi polgár: a kézművesek, iparosok és mindenki, aki a közösség ellátásán dolgozik, alkotja a földművesek rendjét.

Részlet a műből:
Tegnap lementem Peiraiuszba Glaukónnal, Arisztón fiával, hogy az istennőhöz fohászkodjam, s megszemléljem, miként fogják az ünnepséget levezetni most első ízben. Szépnek találtam már a környékbeliek díszfelvonulását is, de nem kevésbé tetszett a thrák küldötteké .Imádkoztunk, és mindent jól megnéztünk, majd indultunk vissza a városba. Hazafele-utunkban ekkor megpillantott minket Kephalosz fia, Polemarkhosz, és szolgáját hozzánk szalasztván, várakozásra szólított föl. Vissza