Plebejusok

Fülszöveg

"... Siralmasan néztem ki. Kék melegítőm mésztől szétroncsolt cafatokban lógott csuklómon és bokámon, a rongyos cipő alig takarta a hidegtől és víztől vörös lábfejem, s nagy sebes kezeim duzzadtan lógtak lefelé.
Ez az Imre Gáspár nem volt azonos azzal a fiatalemberrel, aki néhány hónappal ezelőtt tarka elképzelésekkel lépett a gyárba. Fázott és éhes volt. Megkínzott vonásai megnyúltak. Izmai fájtak a szokatlan munkától. A gyomra korgott, a szeme égett, mint a farkasé. Úgy érezte, nem áll mögötte senki, hogy neki kell magáért harcolnia. Egyre szilárdabb lett a nézete, hogy az, amit Czigler, a mérnök meg a mester tesznek vele, nem rendes dolog. Nem tanítják. Kihasználják. Kizsákmányolják. A szó valahonnan ismerősen csengett.
Úgy indult az egész, mint egy láthatatlan küzdelem. Az első hónapok formaságai mögött - gyakornok úr így, gyakornok úr úgy, mérnök úr így, mérnök úr úgy - a maga nyereségében kialakult a harc. Egyre tisztábban látszott a front. Az egyik oldalon a gazda és a mester, a másik oldalon először azt hittem én egyedül, aztán a munkások szürke, elmosódó tömegéből kiléptek a szövetségesek..."
Gyermekszerelem, egy fiatal diákévei, útkeresése, a második világháború eseményei a témája ennek a regénynek, amelyet mai témájú novellák egészítenek ki. A kötetben megnyerően ötvöződnek egy magas politikai-társadalmi szinten álló férfi - az egykori munkásijfú - mindennapos ember, állampolgári gondjai, érzelem- és gondolatvilágának hétköznapi pillanatai. A kötet írásai 1953 és 1965 között keletkeztek. Vissza