Kurutzné Kovács Márta építőmérnök

Előszó

Előszó
Akadémikus portrék címmel a Medicina Kiadó új sorozatot indít, remélhetőleg sok kötettel. Olvasva az első könyvek kéziratait, nyugodt lélekkel írom, hogy a sorozat a siker reményében indul. Portréból van elég, olykor árulva a középszerűséget is, de ezek a kötetek mások. Mentesek a nagy, bombasztikus történetektől, a reklámtól, a nagyképű szakzsargontól. Mindennapi beszélgetések nem mindennapi emberekkel, közvetlenül, érthetően, őszintén. Ragaszkodom e három szóhoz, mert bár elcsépelt szavak, fogalmak, mégis meghatározzák egy írás értékét. Mindhárom szó jellemre is utal: legyen bárki, bármilyen közegben és pozícióban, fent vagy lent, a közvetlenség alapkívánalom egy kultúrembertől, jelzi a másik ember megbecsülését. Az érthetőség alapkövetelmény mindazoktól, akik írnak, beszélnek, bár sokan ezt nem így értékelik. Az őszinteség pedig alapja annak, hogy valakire érdemes legyen odafigyelni, érdeklődni élete, sorsa, tevékenysége felől. Nos, ezeket az olvasó megkapja -szinte észrevétlenül - a Portrék olvasásakor. Ebben része van a kérdezőnek (a szerkesztőnek) és a válaszolónak (az akadémikusoknak) egyaránt. Kérdezni tudni kell. Herzka Ferenc tud kérdezni. Nem tolakodóan, nem túl magasról, de túl alacsonyról sem. Tud elindítani, fogva tartani, elengedni. Nem a bulvársajtó szellemi „kukásainak" stílusában, mégis érdekesen. Nem nagyképűen, és főleg nem sablonosan. A sablonos kérdés megöli az őszinte, nyitott választ, amit mindennapjaink sajtója bőven igazol. Könnyű neki válaszolni - amint fentebb írtam: közvetlenül, érthetően, őszintén - mert szinte nem is válaszolnak neki, hanem beszélgetnek. Vissza