Poczok Palkó története

Előszó

Részlet a könyvből:
Pocok Palkó és a perecfarkú Buksi.
Bodrinak, az ösztövér nőstény ebnek, aki - már csak ugy mondom, hogy "aki" - Árbóc Mihály gazduram tanyáján szolgált hűséggel, kilenc kölyköcskéje lett. A tanyáról jó félnapi járóra a folyóviz ; a szikes legelő sincs közel; de ott is, nyáridő lévén, a tavaszi csapadék és fakadó vizek rég elpárologtak a szikes lapályokból, csak a fehér só vakitó tündöklése maradt a délibábnak tükörül; alkalmatos tó, vagy pocsolya sincs a közelben, melybe az ebfiókákat belehajíthatnák a béresgyerekek. (Viz csupán a gémeskutban akad ; csakhogy onnét iszik az egész tanya. Hát a kútba sem lehet fullasztani szegénykéket.) Igy történt az a szokatlanság, hogy Bodrinak meghagyták mind a kilenc porontyát. Volt közöttük hófehér, szénfekete, volt rókavörös, tarkabarka, mindenféle. Csak abban hasonlitottak, hogy egyaránt mohó étvággyal szopták az anyjukat. Bodri tehát kénytelen lett bőségesebben táplálkozni.
A tanyai kutyának, kosztot illetőleg, amúgy sincs valami rózsás sora; és Bodrira, ebben az állapotában, hogy nemcsak a maga, de a kölykei számára is lehetősen kellett ennie, a létért való küzdelem gondjai fokozott súllyal nehezültek. Vizes dercéből, melyet egy nyakatört kantában tesznek elébe, biz nem lehet jóllakni, vagy legalább az éhséget csillapitani, - kiváltkép, ha derce, azon felül, hogy csak derce, még kevés is. Vissza