Istenek, katonák, polgárok Aquincumban

Előszó

1894. május 10-én nyílt meg az Aquincumi Múzeum a római kori polgárváros frissen feltárt emlékeinek ásatási helyszínén. A környezetbe illeszkedő antik hangulatú épület a főváros első saját alapítású múzeumaként nyitotta meg kapuját a látogatók számára. Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is a 19. század második fele volt a városi múzeumok szervezésének kezdeti időszaka. Ebbe a sorba illeszkedett az Aquincumi Múzeum is, melynek országos jelentősége a hazai archaeológia és a műemlékvédelem szempontjából már megnyitásának idején is közismert volt. Míg a városi múzeumok nagy része a gazdag magángyűjteményeknek a város számára, a köznek történt felajánlásából alakult, addig a főváros múzeumának létrejöttét Aquincumnak, az egykori provincia fővárosnak folyamatos feltárása, építészeti emlékeinek megőrzése és a nagyközönség számára történő bemutatása indokolta. Az első kiállítást is az a szakmai igény hozta létre, hogy az akkor még zömmel a római kori polgárvárosra korlátozódott feltárások során előkerült leletanyag a „helyszínen mutattassák be". A korabeli fényképek arról tanúskodnak, hogy az első kiállításon a múzeum néhány ezres gyűjteménye szinte teljes egészében látható volt. Az elmúlt 100 év alatt több százszorosára növekedett gyűjteményünknek jelenleg csupán egy kis részét tudjuk a látogatók elé tárni, amely a kiállítótér korlátozottsága miatt így csak egy töredékét mutatja gyűjteményünk nagyságának és gazdagságának.
Kiállításunkat, mely az ünnepi alkalomra készült, az elmúlt száz év ásatásainak legszebb leletanyagából állítottuk össze. Válogatásunk alapvető szempontja az volt, hogy a látogató a múzeumépületet körülvevő romterületről a kiállításba lépve „kapcsolatba kerüljön" azokkal az emberekkel - római polgárokkal, katonákkal -, akik hajdan e falak között megfordultak, lehetőséget adva egyfajta „személyes" találkozásra. A kiállítás külső megjelenítésében is igyekeztünk az alkalomnak megfelelően a száz évvel ezelőtti hangulatot felidézni. A bevezető múzeumtörténeti rész és a belső tér színei és építészeti kialakítása is ezt a célt szolgálja.
A múzeum 100 évvel ezelőtti sikeres megnyitóját követően hamarosan sor került szűkösnek bizonyult kiállítóterének bővítésére. Ez az 1896-ban, a Millenniumi ünnepségekre kibővített tér - alig több mint 200 m2 - áll rendelkezésre a mai napig arra, hogy helyet adjon a több mint száz éves kutatás során a főváros római korára vonatkozóan felgyülemlett, történeti, topográfiai, valamint kronológiai ismereteknek. Ma még csak remény, hogy az Aquincumi Múzeum fennállásának második száz évében ezt a feladatot - a főváros 2000 éves múltjának bemutatását - méltó körülmények között, bővített kiállítótérben, egész évben nyitva tartó állandó kiállításon tárhatjuk a hazai és a külföldi látogatók elé. Vissza