Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában

Fülszöveg

Ez a tanulmány a kapitalista fejlődés egyik sajátosan bonyolult jelenségkörével foglalkozik: a 19. század második felében kialakult nagy tőkés vállalkozások (folyam- és vízszabályozások, vasútépítések, útépítések, középítkezések stb.) forrásanyagát gyűjti egybe és dolgozza fel. A szerző munkájának középpontjába a magyarországi vasútépítés hőskorát helyezi, az akkori tőkés "gründolásokat" boncolja. Elemzi a magyar vasútpolitika 1825-1873 közötti irányelveit, feltárja a vasútépítések pénzügyi tranzakcióit és manipulációit, széles tablót készít a vasútépítő mérnökök, technikusok és vállalkozók életéről és tevékenységéről, néhány szereplő részletesen portréjával árnyalva az általános képet: milyen lehetőséget is nyújtott a vasút a gyors ütemű meggazdagodásra, a kisvállalkozók felemelkedésére a nagypolgárságba. Végül a vasútépítő munkások munkabér-s és életviszonyait tárgyalva bemutatja, milyen körülmények között alakult ki a vasútépítő kubikos bérmunkásság, hogyan vált az építőipari szakmunkásság egyfajta speciális réteggé, a magyar agrárproletariátus harcos erejévé, s miként vezetett útja az ösztönös társadalmi mozgalmaktól a tudatos politikai harcokig.
1931-ben született Budapesten. 1950-ben leérettségizett, s 1956 őszén iratkozott be az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakára, ahol 1961-ben tanári diplomát szerzett. 1964-ben summa cum laude doktorált újkori magyar és Kelet-Európa történetből és filozófiából. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját.
Főbb publikációi a magyarországi infrastruktúra történetére vonatkoznak. A 19. század második felének tőkés vállalkozásait elemzi: miként járultak hozzá egyrészt a hazai polgárságnak, másrészt a kubikosságnak mint az építőipari szakmunkásság egyfajta speciális rétegének a kialakulásához.
1956. szeptember 1-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, jelenleg az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos főmunkatársa. Vissza