Ló és lovas a magyar képzőművészetben és magyar lószerszámok

Előszó

Részlet:
"Az utóbbi évtizedben, tizenöt esztendőben újra hangsúlyt kapott hazánkban a lótenyésztés, a lósport. Hazai és külföldi népszerűsége gazdaságilag is jelentőssé vált az ország számára. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az Országos Lótenyésztési Felügyelőség már régebben is arra ösztönözte a művészettörténészeket, rendeznének kiállítást a ló- és lovasábrázolásokból, adnának művelődéstörténeti indoklást az ilyen tárgyú kezdeményezéseknek. Most Szántód-pusztán is sikerült bebizonyítani egy igen érdekes tárlat anyagával, hogy efféle összefüggésben is különös tanulsággal kecsegtetnek a tematikus bemutatók.
Nem véletlen, hogy amilyen mértékben tisztázódnak Magyarországon a helyi adottságoknak megfelelő tennivalók, úgy válnak élővé a legtermékenyebb hagyományok. A gazdasági életben, a kultúra területén egyaránt érvényesülnek már azok a kipróbált ismeretek, sajátos hajlamok, melyek századokon át a természeti, földrajzi, településtörténeti, etnikai, szellemi adottságoknak megfelelően határozták meg a magyar nép helyét a világban, alakították anyagi létét, gondolkodásmódját, művészetét. A szocializmus körülményei között a nemzeti jellegzetességek mind korlátozatlanabbul nyilvánulhatnak meg, mert az okos belátás, az intellektuális érzékenység, a műveltség igénye feltárja azokat az okokat, melyek a múltban ilyenné vagy olyannámotíválták az emberi együttlét szokásait, a munka jellegét, a társadalmi termelés általános menetét, a tudás és érzés szószólóit." Vissza