Előszó
Részlet a könyvből:
Pituk József Viktorián
festőnek, grafikusnak egyaránt önálló egyéniség, a kétféle képzőművészeti megnyilatkozást nála nehéz lenne közös nevezőre hozni, annak ellenére, hogy személyes jelenléte minden művében félreérthetetlenül megmutatkozik. Igaz, minden festő rajzol, ám a grafika specialistái többnyire nem festenek. Pituk József Viktorián mindkét ágazatában eredetinek minősülő szakember, festményeiből, grafikáiból külön-külön is teljesértékű kiállítást lehet rendezni. Egy-egy bemutatkozásakor rajzai nem tekinthetők piktúrája kiegészítőinek, vázlatainak , az olajképekhez, temperákhoz, szekkókhoz, monumentális üvegfestményekhez készült stúdiumoknak, már csak eltérő műfajuk szerint sem, mert táblaképei főleg zsánerek, portrék, tájak, csendéletek, grafikai tevékenysége viszont elmélkedéseinek velejárója, intellektuális kirándulásainak kiegészítője, művelődéstörténeti érdeklődésének tükre. Számára a festészet a természettől kapott élményekben rejlő optikai érzékletek feldolgozásának határtalan lehetősége, a grafika, a rajz ugyanakkor a gondolkodás, mérlegelés, létezés nagy kérdéseire való válaszkeresés vizuális kísérlete.
Le kell szögezni, hogy ez nem jelenti azt, mintha Pituk Józsefben valamiféle kétlelkűség lakoznék. Éppen ellenkezőjéről van szó, arról, hogy számára nem egysíkú az élet, ismeri szépségeit, elfogadja ajándékait, együtt örül az örvendezőkkel, de mivel őt se kerülték el a megpróbáltatások, magyarázatot keres az öncélú gondolkodásra, a tudatküszöb alól acsarkodó gáncsoskodásra csakúgy, mint a megfontolatlan csapdát állító rosszakaratra, az eredendő bűn legújabbkori továbbélésére. Rajzórán, karctűje a végső elvek vidékét járja körül, a bizonyosság és a kétely határán igyekszik felidézni a hit érveit, a valóság illúzióit arra vonatkozóan, hogy vajon mi akadályozza a társas együttélés harmóniájának kialakulását, a művészi igazság zavartalan érvényesülését. A grafikus Pituk fel meri idézni az ártó szellemeket, szemébe néz az emlékeiből színre lépő farizeusoknak, utat enged a lélek mélyéről feltörő keserű indulatoknak. De esetenként nyomasztó kedélyállapota se tudja őt kétségbeesésbe kergetni, mert megtalálta azokat a halhatatlanokat, akiknek főműveikben sikerült nyilvánvalóvá tenni az etikai következetesség biztató esélyeit, azt, hogy a rossz ösztönökből táplálkozó vészes energiákat is kimeríti a szilárd jellemek helytállása.
Vissza 
