Pokoljárás - Út az újjászületésig

Fülszöveg

„Nekem a legfőbb célom a világbajnoki éremmel az, hogy segítsem a mozgássérülteket. Mert nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és milyen rögös úton jártam. Meg szeretném nekik mutatni, hogy minden az agyban és szívben dől el, ne keressenek kifogást. Tény, hogy nem rám kell hasonlítani, mert nem vagyunk egyformák, de meg lehet adni mindenkinek az esélyt, hogy tessék, kérem tisztelettel, meg lehet nézni, én honnan álltam tel, és hová fejlődtem. Mert tudtam, hogy mit akarok."
Rab László újságíró, a MclyszánUis, a Sániánpcch, a Miért nem bírjuk íiz újságírókat?, a Magyarok között cínuí könyvek szerzője a Népszabadság bezárása után találkozott Harnos Kristórtál. Az újság egykori szerzője az edzéseken tonnányi súlyokat megmozgató sportoló életének lényegtelennek tűnő pillanatait is számba vette, és úgy írt hőséről, ahogyan megtette riportalanyaival jó harminc éven át. A testépítő bajnok életének töréspontját a portrérajzolás hagyományos eszközeivel tárta fel. Betartotta azt a szabályt,... Tovább

Fülszöveg

„Nekem a legfőbb célom a világbajnoki éremmel az, hogy segítsem a mozgássérülteket. Mert nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és milyen rögös úton jártam. Meg szeretném nekik mutatni, hogy minden az agyban és szívben dől el, ne keressenek kifogást. Tény, hogy nem rám kell hasonlítani, mert nem vagyunk egyformák, de meg lehet adni mindenkinek az esélyt, hogy tessék, kérem tisztelettel, meg lehet nézni, én honnan álltam tel, és hová fejlődtem. Mert tudtam, hogy mit akarok."
Rab László újságíró, a MclyszánUis, a Sániánpcch, a Miért nem bírjuk íiz újságírókat?, a Magyarok között cínuí könyvek szerzője a Népszabadság bezárása után találkozott Harnos Kristórtál. Az újság egykori szerzője az edzéseken tonnányi súlyokat megmozgató sportoló életének lényegtelennek tűnő pillanatait is számba vette, és úgy írt hőséről, ahogyan megtette riportalanyaival jó harminc éven át. A testépítő bajnok életének töréspontját a portrérajzolás hagyományos eszközeivel tárta fel. Betartotta azt a szabályt, amelyet újságíróként alkalmazott: a súlyos, nagy kérdésekről is oldottan, könnyű nyelven kell beszámolni. A népszerű újságíró kíMiyvének befejezésekor arra jutott, hogy numkájának elvesztése és az újság megszüntetése semmi ahhoz képest, ami Harnos Kristóíial történt. Hz a könyv voltaképpen a közös talpra állás történetét meséli el.

„Egy olyan házba mentem haza, ami dugig volt lépcsőkkel. Meg kellett tanulnom lépcsőzni. Háttal fölfelé, szemből vagy háttal lefelé próbáltam, segítséggel. Egy napon, péntek volt, emlékszem rá, végre hazamehettem. Nagyon boldog voltam. Márciusban történt, tavaszodott. Nagyon megpörgettem a dolgokat. Büszke voltam rá, hogy az eset után 2 és fél héttel már önálló voltam. Az eset alatt a kórházi rehabilitációt értem. Amikor kimondták, hogy innentől pokol lesz az élet, mert önellátásra kell törekedni. Két és fél hét alatt brusztoltam ki magamból, hogy önállóan ki tudjak kelni az ágyból, és belehuppanjak a székbe." Vissza