Kit siratok? Mit siratok?

Fülszöveg

Ezúttal nem Polcz Alaine mesél - neki mesélnek barátok, barátnők, ismerősök. Vallomásaik emlékeztetnek bennünket, hogy nemcsak elhunyt szeretteinket gyászolhatjuk, de egy családtaggá fogadott négylábút vagy egy rég megszokott élethelyzetet. Siratjuk a minket elhagyó kedvest, aki él ugyan, csak éppen nem velünk, sőt a családban betöltött szerepünket is.
A Kit siratok? Mit siratok? hétköznapi emberek beszámolói a halál körüli hétköznapi teendőkről, mint az orvos vagy a temetkezési vállalkozó utáni rohangálás, ugyanakkor rejtélyes eseményekről is, amikor az egész család felébred az apa halálának percében, vagy üzenet érkezik a túlvilágról. Természetes igényünk jelentést keresni egy értelmetlen, mégis elkerülhetetlenül az életünkhöz tartozó eseményben, a halálban. Ezen az úton Polcz Alaine a rá jellemző szeretettel és empátiával segíti az olvasót.
r PolczAlaine (1922-2007) író, pszichológus Kolozsváron született. Gyermek- és IQú-korának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt... Tovább

Fülszöveg

Ezúttal nem Polcz Alaine mesél - neki mesélnek barátok, barátnők, ismerősök. Vallomásaik emlékeztetnek bennünket, hogy nemcsak elhunyt szeretteinket gyászolhatjuk, de egy családtaggá fogadott négylábút vagy egy rég megszokott élethelyzetet. Siratjuk a minket elhagyó kedvest, aki él ugyan, csak éppen nem velünk, sőt a családban betöltött szerepünket is.
A Kit siratok? Mit siratok? hétköznapi emberek beszámolói a halál körüli hétköznapi teendőkről, mint az orvos vagy a temetkezési vállalkozó utáni rohangálás, ugyanakkor rejtélyes eseményekről is, amikor az egész család felébred az apa halálának percében, vagy üzenet érkezik a túlvilágról. Természetes igényünk jelentést keresni egy értelmetlen, mégis elkerülhetetlenül az életünkhöz tartozó eseményben, a halálban. Ezen az úton Polcz Alaine a rá jellemző szeretettel és empátiával segíti az olvasót.
r PolczAlaine (1922-2007) író, pszichológus Kolozsváron született. Gyermek- és IQú-korának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára. 1949-ben fejezte be pszichológiai tanulmányait, ugyanebben az évben férjhez ment Mészöly Miklós íróhoz. Gyermek-ideggondozóban dolgozott, majd gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekekkel foglalkozott. Könyveinek nemcsak témája, de közvetlen, derűs, őszinte hangvétele és hiteles, bölcs, eleven történetmesélése is rabul ejti olvasóit.
„Amikor az apám nővérének a férje, a János bácsi meghalt - mondta anya a nagynéném a nagy sietségben elfelejtett zoknit adni rá a temetéshez. Ezt nagyon szégyellte, és nem is mesélte el senkinek. Egyszer aztán a János bácsi testvérének a felesége, bizonyos Eta néni, azt mondta egy vacsora közben: »Én nem értem ezt, a János álmomban gyakran megjelenik, és panaszkodik, hogy fázik a lába, mert nagyon hosszú az út, ahol menni kell, és nagyon hideg van.«
A nagynéném nem szólt, csak hallgatott, ez így ment egy darabig. Amikor már nem bírta tovább, felnyittatta a sírt, és beletetetett egy pár zoknit. Eta néni néhány nap múlva, anélkül hogy bárki szólt volna neki, hozta a hírt: »Jáno^ megtalálta a zoknit, köszöni.«" Vissza