Polgár Ildikó kiállítása

Előszó

Részlet:

"Dezilluzionált, ám nosztalgiára hajló korban élünk. Egy monstre fotótörténeti kiállítás hatalmas és megérdemelt sikere jelzi: megrendezése időszerű volt, valóságos és tömeges igényt elégített ki. A közelmúltjuk történelmétől hosszú ideig megfosztott emberek dokumentumra, tény-irodalomra, tény-képre szomjaznak, s a fotográfia a maga érzéki-konkrét valóságosságával minden írott szónál mágikusabb erővel kezd hatni, holott kétségtelen, hogy objektivitása igencsak viszonylagos. Minden korszak fényképésze - még a száraz tárgyilagosságra törekvő szocifotós is -, manipulálta a valóságot, de nemigen találhatott ki helyette másikat. A századvég városi fotográfusa mindent elkövetett, hogy témáját a megrendelő igénye szerint "glancolja", s e fotókba mi többnyire azt láthatjuk bele, amit a korról ma hinni akarunk, mégis e képek mindegyike hordozza önön cáfolatát, az optikailag kiküszöbölhetetlen objektivitás leplező ereje végül mindig érvényesül. A fotó részben e sajátos kettős természetével vívhatta ki a ma művészének szenvedélyes érdeklődését, válhatott - mára már nem is meglepő módon - még a kerámiában is teljes jogú kifejezőeszközzé, s így jelenhetett meg, lehetett meghatározó elemmé Polgár Ildikó tevékenységében is. Polgár viszonylag rövid idő alatt, nagyon messziről, de meglehetősen logikus úton jutott el ide, - igaz, kedvező pozíciók részleges feladása árán. Már pályája kezdetén is eredeti, meghökkentően újszerű munkákkal jelentkezett, s furcsa mód mégsem kellett tartania a közönség értetlenségétől, közönyétől, elutasításától." Vissza