Polgári nemperes eljárások

Előszó

A polgári eljárásjog - így tanítjuk, így tanuljuk - a jogrendszer önálló ágazata, amelyet egyszerre jellemez két alapvető sajátosság. Az egyik alapvető sajátossága a jogrendszer ezen ágazatának, hogy a közjog térfelén helyezkedik el. A másik alapvető sajátosság abban rejlik, hogy e szóban forgó ágazat az anyagi jogi matériáktól eltérően mintegy közvetve épül rá a "természetes" társadalmi viszonyokra, azaz processzuális (eljárási) természetű: működésbe rendszerint akkor lép, ha az anyagi jogi viszonyokban - ténylegesen vagy pusztán állítottan - zavar keletkezik.
Közjogi elhelyezkedésű és processzuális természetű jogágazatunknak (mint ismert) két féltekéje van. Az egyiknek a neve: polgári per. A másiké: (polgári) nemperes (perenkívüli) eljárás. Az előbbi a jogágazatnak jobban, az utóbbi a kevésbé "impozáns" oldala. Ez az eltérés több okra is visszavezethető. A perek világában viszonylag kevés a jogforrások száma; a perjogi normatív anyag többé-kevésbé homogén töltésű; a szabályozást az alapelvek "látványos" katalógusa hatja át. Ezzel szemben a perenkívüli eljárásokban a vonatkozó kútfők igen számosak; az egész idevágó joganyag mintha centripetálisan érzéketlen volna, hiszen az egész joganyag egy nehezen tételezhető rendszerből "rakoncátlanul" kifelé tart; az egyébként klasszikus perjogi alapelvek a nemperes ügyekben módfelett korlátozottan érvényesülnek. Vissza