PoLíSz 2012. május

Fülszöveg

A szerkesztő jegyzete
Soltész Márton
Valóság-amalgám
Csalog Zsolt hagyatékának feltérképezése közben érdekes levelezőlapra bukkantam az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Dátum nincs, a postai bélyegző tintája rég elfakult, de a görcsös betűkkel rótt szöveg önmagáért beszél: „Kedves Zsolt! / Köszönöm szépen a könyvedet, örülök neki (és önző mód tanulni remélek belőle - valóság-regény-amalgám-készítést - vagy minek nevezzük hasonló igyekezetünket). / Igaz barátsággal: Ottlik Géza." Milyen jó világ lehetett az - töprengek így, a könyvhét közeledtével -, amikor Ottlik még személyesen válaszolt a „fiatal" író regény küldeményére! Egyáltalán: amikor még volt egy Ottlikunk
( ) Valamelyik nap jövök haza a könyvtárból - útközben Zsávolyát olvasok -, egyszer csak érzem: áll a busz. Föltekintek: körülöttem dugó, tömeg, szirénák, villogók. Mi ez? - Itt van a Brúszvilísz - fordul hozzám vigyorogva a mellettem ülő (tizenöt körüli) kislány. - A Dájhárckettőt forgatják! Nem tetszik... Tovább

Fülszöveg

A szerkesztő jegyzete
Soltész Márton
Valóság-amalgám
Csalog Zsolt hagyatékának feltérképezése közben érdekes levelezőlapra bukkantam az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Dátum nincs, a postai bélyegző tintája rég elfakult, de a görcsös betűkkel rótt szöveg önmagáért beszél: „Kedves Zsolt! / Köszönöm szépen a könyvedet, örülök neki (és önző mód tanulni remélek belőle - valóság-regény-amalgám-készítést - vagy minek nevezzük hasonló igyekezetünket). / Igaz barátsággal: Ottlik Géza." Milyen jó világ lehetett az - töprengek így, a könyvhét közeledtével -, amikor Ottlik még személyesen válaszolt a „fiatal" író regény küldeményére! Egyáltalán: amikor még volt egy Ottlikunk
( ) Valamelyik nap jövök haza a könyvtárból - útközben Zsávolyát olvasok -, egyszer csak érzem: áll a busz. Föltekintek: körülöttem dugó, tömeg, szirénák, villogók. Mi ez? - Itt van a Brúszvilísz - fordul hozzám vigyorogva a mellettem ülő (tizenöt körüli) kislány. - A Dájhárckettőt forgatják! Nem tetszik tudni? - Zavartan kapok hetes borostámhoz - beismerem: nem tudtam. Tévém nincs, a Fészbukon sem lájkolok = abszolút lehetetlen, kőkorszaki lény vagyok. Kicsit szégyellem is magam persze (a leleplezett értelmiségi gőgje ez). ( ) Közben Ottlik most lenne száz éves. Hallom, 24 órás felolvasás lesz az Iskolából. Önkéntelenül eszembe ötlik: mi lenne, ha ez alkalomból mi zárnánk le a Teréz körutat, és ott olvastatnánk fel - esetleg (rátermettebb) celebjeinkkel - az író műveit? Akkor vajon Ottlik nevét vágnák ki büszkén a tinik? Nem tudom
( ) Azért mégis szép ünnep a könyvhét - nekünk, könyves embereknek biztosan. A kérdés csak az: eljut-e még (vagy egyszer valaha) a könyv (egy könyv, bármelyik könyv) a szájbervilágba végleg „átmentett" fiatal életekig? Drága Géza bácsi, Te, aki „valóság-regény-amalgám-készítést" akartál-tudtál tanulni még az elsőregényes Csalog Zsolttól is, kérlek, segítsd meg onnan föntről a kortárs irodalmat, ezt a múltját-célját feledő, jelenét szélesre táró ifjúságot, s legvégül minket is, hogy mihaszna szószaporítók helyett ismét egy alternatív, versenyképes valóság apostolai legyünk!
(Pécs, 2012. május 8.) Vissza