Politika I.

Előszó

Munkám tárgya nem az országlás művészetének, hanem a nemzetenkint élő emberek együttléti és fejlődési törvényeinek tudománya.
Az országlás művészetének nézetem szerint nem is lehet tudománya, mert a tudomány az átalános szükségképiségek, azaz a dolgok és viszonyok természetében rejlő törvények gondolati fölismeréséből, az országló férfiaiknak akaratirányzó alkotásaiból áll.
Az országló tevékenység messze túl jár azokon az átalánosságokon, azokon a törvényeken, a melyeket az állam tudománya fölismer. Nem mintha lebírná őket rontani vagy teremtő zsenije újakat alkothatna, hanem az által, hogy különböző helyzetekben eredeti feltalálással bírja alkalmazni, kombinálni.
Munkámnak nincs is más vonatkozása az aktuális országláshoz, mint az, hogy ennek tényeiben adatokat keres a nemzetekben véghezmenő emberi élet együttléti és fejlődési törvényeinek megállításához s a legtávolabb áll tőle a szándék, kész tanácsokkal szolgálni az országlóknak.
Az államtudomány csak elvont törvényeket bír megállapítani, a melyeknek alkalmazása teszi éppen az országlás művészetét, utóbbi azonban már nem a gondolkodó, a tudás után vágyó, hanem a cselekvő ember világába esik.
Munkám a maga létjogát az ember gondolkodó, kutató szükségletének, tudás szomjának kielégítésére való törekvésében keresi. Nem lép ki saját köréből s az országlás napi eseményeit csak szemlélőként nézi, épp ebből merítve reményt, az emberileg lehetséges tárgyilagosságra. Vissza