Politikai nevelés

Előszó

A nevelés - miként egész története tanúsítja - közvetíthet olyan értékrendszert, fejleszthet az emberben olyan tulajdonságokat, melyek a fennálló társadalmi rendszernek kedveznek vagy olyanokat, amelyek a szembenállást, a rendszer megváltoztatását mozdítják elő (jóllehet pusztán neveléssel sohasem érhető el valamely társadalom gyökeres átalakítása). Mivel azonban az osztálytársadalmakban a nevelés legerősebb eszközeivel, a nevelési intézményekkel az uralkodó osztályok rendelkeznek - ideértve a nevelőket, nevelőintézményeket is -, mivel a nevelés céljait, elveit mélyen áthatja az uralkodó osztályok ideológiája, általában kimutatható, hogy a társadalom szempontjából tekintve a nevelés és intézményrendszere a gazdasági-társadalmi reprodukciót szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a nevelés nem kizárólagos, de nélkülözhetetlen eszköze meghatározott társadalmi viszonyok, egy bizonyos gazdasági-társadalmi rend fenntartásának, újratermelésének. Ez nem zárja ki, hogy az uralkodó osztályoknak kedvező nevelés is hozzájárulhat az adott gazdasági-társadalmi alakzaton belüli változásokhoz. A megismétlés értelmében vett újratermelő funkció csak a kapitalizmust megelőző társadalmak nevelését jellemezte; a tőkés gazdasági-társadalmi alakulat intézményes nevelésében szerephez jut a rendszeresen belüli változásokra való felkészítés is. Különösen érvényes ez napjainkban, amikor a tőkés termelési viszonyok által megszabott határok között utat tör magának a tudományos-technikai forradalom.
A nevelés oly módon tesz eleget társadalomfenntartó és -megújító feladatának, hogy az egyes embereket olyan tulajdonságokkal, képességekkel, ismeretekkel ruházza fel, amelyek szükségesek az adott gazdasági-társadalmi rendszer működéséhez. A szükséges tulajdonságok, képességek és ismeretek köre történetileg változó és osztályonként, rétegenként is megoszlik. Osztálytársadalmakban az uralkodó osztályok a maguk érdekeinek megfelelően szabályozzák a különféle osztályokba, rétegekbe tartozó egyének képzését, fejlődését, illetve az egyének osztályokba, rétegekbe való besorolását. A tendencia az, hogy az uralkodó osztály tagjait az adott történelmi fejlettségi színvonalon mindenoldalú képzésben részesítsék, az elnyomott osztályok tagjait pedig csupán munkaerőnek és alattvalónak képezzék ki. Ezt a tendenciát azonban a történelem folyamán sok minden korlátozza. Az uralkodó osztály tagjai számára magának a hatalom gyakorlásának a szükségletei nagyon is egyoldalú személyiségképzést tettek lehetővé (pl. előidézték a katonai vagy jogi képzés személyiségdeformáló túlsúlyát), az elnyomott dolgozó osztályok tagjainak korlátozott kiképzése pedig gyakran túlcsapott kimért határain, az elsajátított műveltség a kizsákmányoltak osztályharcát erősítette. Vissza